Toldy Ferenc: A magyar nyelv és irodalom kézikönyve a Mohácsi vésztől a legújabb időig, vagyis az utóbbi három század kitünőbb irói és költői életrajzokban és jellemző mutatványokban. 2. A 19. század költői. Kazinczy Ferenctől Arany Jánosig (Budapest, 1857)
Tizenkilencedik század
791 KÖLTÉSZET. - XIX. SZÁZAD. 792 találkozott volt, s ki itt a jogot hallgatta. Petőfi a város végén egy szegény öreg asszonynál ütötte fel tanyáját barátja jótállása mellett, hol soká betegeskedett, didergett és nyomorgott is, de sokat dolgozott, tanúit (itt ejtette birtokába a francia nyelvet), s a színházat a jegyszedő kegyelméből járta. Történt végre, hogy Frankenburg Adolf, az Életképek szerkesztője, rendes munkatársul hívta meg, minden dolgozatát díjazni ígérvén, így barátja által segítve reményteli kebellel megindult, vándorbot kezében, a Tisza áradásai miatt Tokajnak, Egernek kanyarodott, hol lelkesedve fogadták a növendékpapok, s élükön Tárkányi, Pesten is nyílt karokkal tisztelői, Vörösmarty eszközléséből pedig a „Nemzeti kör“ megvette tőle versgyűjteményét; megjelentek :3. Versek.Irta Petőfi S. 1842 — 44. Buda, 1844., s Ítészet és közönség kitünően fogadták. Vahot Imre, a „Pesti Divatlap“ szerkesztője, segédül fogadta (javítnékul inkább), e mellett minden lap hozott tőle szinte hetenként verset, s nevével előfizetőket horgásztak a kiadók ; mindamellett, s noha már megirta „Búcsúját a színészettől“ 19), még egyszer próbát tett, még pedig a nemzeti színpadon, 1844. oct. 9., de megbukván 20), végkép felhagyott az annyira kívánt s mégis egyéniségével nem egyező pályával. Kevéssel ezután következtek : 4. A helység kalapácsa „hősköltemény négy énekben.“Buda, 1844. (a borítékon álló torzképeket maga rajzolta, Orh); 5. János vitéz, irta P. S., kiadta Vahot Imre, Buda 1845. (másodszor u. o. 1846); 6. Versek, 1844—45.; 8. Szerelem Gyöngyei, Pest 1845. Ugyanez évben a drámában is tett kísérletet Zöld Marci című népszínművével, mely azonban a színbiráló választmány által visszavettetvén, ő azt megsemmisítette. Egy regénye is ekkor készült, s a követk. évben meg is jelent : 9. A hóhér kötete, Pest, 1846.; majd 10. Felhők, Pest, 1856. (költői reflexiók inkább mint dalok); és 11. Tigris és hyaena, dráma, Pest, 1846., melyet a színbiráló választmány elfogadott ugyan, de ő némi összekoccanás folytán visszavont, s ép úgy maradt nyom nélkül az irodalomban is, mint regénye. Azalatt sikeres kedvvel folytatta az új irodalmak tanulását, Béranger mellett Byront, Shelleyt, sőt Shakespeart eredetiben kezdte már olvasni, másfelül hetenként megjelenő dalai folyton lekötötték az olvasó világ figyelmét. 1845. tavaszán, felbontván a Pesti Divatlappali viszonyát, hozzá állt a „fiatal Magyarország“-ot képviselt azon tizes társulathoz, melynek tagjai, visszavonulva minden más lapoktól, egy külön közlönyt akartak irodalmi és politikai irányuk képviselőjéül alkotni, de ez nem sikerülhetvén, ismét felbomlott. Azalatt kétszer a felföldre ment, mindenütt kitüntetéssel fogadva. Gömör táblabíróvá nevezte, Kézsmárkon a magyar nép költőjét fáklyás zenével ünnepelte az ifjúság, s megszövetett Eperjesen Tompával azon őszinte, s megujíttatott Kerényivel azon szívélyes barátság, mely utóbbi szinte kivételes volt P. kedélymódját tekintve. Erándulatokra vonatkoztak 12. Úti jegyzetei (Életképek, 1845.) és Levelei Herényi Frigyeshez („Hazánk,“ Győr 1847.); ez évből valók novellái is(az Életk.). Döntő lett a második út magánéletére nézve, mert ez alkalommal (1846. őszszel) ismerkedett meg Szendrey Júliával, kit a szülők makacs ellenzése dacára 1847. sept. elvett , s miután a mézes heteket Koltón (Erdélyb.) gr. Teleki Sándor jószágán töltötte, Kolosvárt is megnézte, hol fáklyás zenével tiszteltetett meg, és Arany Jánost Szalontán, ki Toldia által szeretetét és csodálkozását birta, Pestre jött, s itt az előbbi nyugtalan és zajos életétől merően különböző, elvonult, kedélyes házi életet folytatott. Ekkor mentek végre sajtó alá 13. Petőfi Összes költeményei egy kötetben. Pest, 1847. (nem teljes), s ugyanazok nyomban 14. kis alakban, 2 köt. Pest, 1848. Ugyanekkor ő nyitotta meg az Aranynyal és Vörösmartyval együtt tervezett Shakespeare összes színműveit a követk. darabbal : 15. Coriolanus, angolból P. S. Pest 1848. de melyek a közbenjött eseményeknél fogva nem folytattattak. T. i. ez idétt