Toldy Ferenc: A magyar nyelv és irodalom kézikönyve a Mohácsi vésztől a legújabb időig, vagyis az utóbbi három század kitünőbb irói és költői életrajzokban és jellemző mutatványokban. 2. A 19. század költői. Kazinczy Ferenctől Arany Jánosig (Budapest, 1857)
Tizenkilencedik század
793 PETŐFI SÁNDOR. 794 Petőfi nem csak magán, de más tekintetben is nagy változáson ment által. Mai versei nagy kiadásában néhány költemény a forradalmat előérző kedély kifakadásai, melyet az irodalom részéről ő nyitott meg 1848. márt. 15-én 16. Talpra magyarul a haza kezdetű énekével, mely ama végzetteljes időkben általánosan énekeltetett, s elseje volt forradalmi énekei meglehetős sorának, mik elszórva lapokban és külön nyomatokban jelentek meg, már nem annyira a költészethez, mint inkább a napi történethez tartozólag. Fő közlönye ekkor a Jókai Mórral közösen szerkesztett Életképek voltak, azon percben a legolvasottabb hetilap. Kevesbbé hatályos volt fellépése mint szónoké a népgyűléseken, s épen jelentéktelen a nemzetgyűlésen, melynek mint a félegyházi választókerület követe, tagja volt, de úgy is mint pamphlet-iróé ily című röpiratában : 17. Lapok Petőfi Sándor Naplójából. Első ív. Pest, 1848. Végre tetemesen bonyolódván az országos dolgok, ő is a hadseregbe állott (sept ), s egy akkor Debrecenben állomásozott zászlóaljhoz mint hadnagy rendeltetvén, ezzel utóbb Erdélybe ment. Az ottani magyar hadsereg fővezére Bem megkedvelvén őt,s kapitánynyá nevezvén, maga mellé segédnek vette; mint ilyen titkára volt a vezérnek, kiáltványok, hadi dalok szerzője, Bem csatáinak megéneklője, s galopinje az ütközetekben. 1849. febr. 9. már jelen volt a piskii csatában ; utolszor a segesvári eldöntő ütközet előtt láttatott juh 3t. Hihető, hogy itt számos társaival egy sírban találta nyugalmát. Kiadatlan versei jóval nagyobb gyűjteményt tesznek , mint az első (1847-ki), de kiadva még nincsenek; ellenben a legtöbb lap és gyűjtelékes munka közöl időrül időre nagyobb kisebb dolgozatait. ) Mások szerint 1822. december 31-én. A különbözés onnan van, mert, mint Petőfi István írja egy lev. : „pontba éjféli 12 órakor született. Hosszú életek folytában szüleim soha kedvesebb újévet nem értek, mint az 1823-dikit. Öt évi házasságok után végre az égőket egy útival megáldotta“. Az anya veszélyes beteg lett, a fiú gyenge volt stb. Mennyi indoka azon kölcsönös gyöngéd szeretetnek, melynek a fiú, költeményeiben, elmúlhatatlan emléket állított. • Nem Félegyházán, mint Gyulai Pál (kinek jeles dolgozatát : „Petőfi Sándor és lyrai költészetünk“ az Új M. Mm. 1854-ki 1. köt. itt sokban használtam) állította, állítását legújabban a Pesti Napló 1857-ki 10. és 25. számaiban a költő saját helyeiből indokolva, sem mások zerint Szabadszállásán , mit az első ellenében Sárkány János kiskőrösi ev. lelkész az ottani evang. egyház keresztelési anyakönyve nyomán, a Vas. Újs. 1857-ki I. sz. toldalékában mutatott ki; az utóbbira nézve pedig Vörösmarty László cáfolt meg a Vas. Ujs. ezen évi III. sz. Petőfi maga is a selmeci iskola anyakönyvébe Kis-Kőröst írta be születése helyéül, (Szeberényi Lajos is című kézirati becses cikke szerint : „Petőfi Selmecen,“ melynek velem közlését Gyulai P. úr szívességének köszönöm); ha mégis később székiben félegyházi kunnak segédlette magát (név szerint 1848-ban „Szülőföldem“ című költeményében is, 1. alul 9. sz. al.), annak okát épen csak születési helye tótnyelvüségében találhatjuk fel. 3) Kisszódon született ugyan, valamint hitvese Iliász Mária is (l. Vörösmarty László cikkét), de, mint ismerői bizonyítják, testestül lelkestül magyar ember volt. 4) L. Vörösmarty Lászlót az id. hu szerint itt volt P. szüleinek házak, földjök, szőllejek, melyek nagyobb részét Kis-Kőrösre költöztek előtt szerezték. 5) Szülei — beszéli Orlai-Petrics Sámuel a képiró, Petőfi rokona és gyermekkora ótai barátja, egy kézirati emlékrajzban, melyet, valamint a költő öcscse, a szinte költő Petőfi István, Krünnbeli 1857. jan. 23. költ életrajzi levelét hasonlókép Gyulai sír közlékenységéből használhattam — szülei „az üreg Petrovich élelmessége által a legnagyobb jólétre jutottak, úgy hogy gazdagoknak tartattak Félegyházán“. tt) Szabadszálláson nem iskolázott, hanem csak a szünidőkben fordult meg ott szüleinél. Mit állítólagos szabadállási tanévei idejéből róla Vörösmarty L. beszél az id. Helyen, az Petőfi István id. levele szerint személytévesztésen alapszik. „A tanuló társak épen nem tisztán emlékeznek, ha ők ,,„a jó módban nevelt kon gatyás, halvány és vékony, de eleven fiút, ki élénk kedvvel nyargalta össze velük az iskola tágas udvarát, és aki apjának szilaj lovait megnyargalta““ bátyámnak tartják. Ez mind csekély személyemről van mondva. Azonban megbocsátható, hogy sokan inkább a költőt akarják játszó gyermekpajtásoknak vallani, mint annak öcscsét, kinek minden érdeme bátyja neve viselésében áll . . . Sándor egészen más alakban tűnik