Toldy Ferenc: A magyar nyelv és irodalom kézikönyve a Mohácsi vésztől a legújabb időig, vagyis az utóbbi három század kitünőbb irói és költői életrajzokban és jellemző mutatványokban. 2. A 19. század költői. Kazinczy Ferenctől Arany Jánosig (Budapest, 1857)
Tizenkilencedik század
797 PETŐFI SÁNDOR: 1. Az alföld. Mit nekem te zordon Kárpátoknak Fenyvesekkel vadregényes tája! Tán csodállak, ámde nem szeretlek, S képzetem hegyvölgyedet nem járja. Lenn az alföld tengersík vidékin Ott vagyok honn, ott az én világom . Börtönéből szabadult sas lelkem, Ha a rónák végtelenjét látom. Felröpülök ekkor gondolatban Túl a földön felhők közelébe, S mosolyogva néz rám a Danától A Tiszáig nyúló róna képe. Délibábos ég alatt kolompol Kis-Kunságnak száz kövér gulyája. Deleléskor hosszú gémű kútnál Széles vályú kettős ága várja. Méneseknek nyargaló futása Zúg a szélben, körmeik dobognak, S a csikósok kurjantása hallik S pattogása hangos ostoroknak. A tanyáknál szellők lágy ölében Ringatózik a kalászos búza, S a smaragdnak eleven szinével A környéket vígan koszorúzza. Ide járnak szomszéd nádasokból A vadludak esti szürkületben, És ijedve kelnek légi útra, Hogyha a nád a széltől meglebben. A tanyákon túl a puszta mélyén Áll magányos, dőlt kéményü csárda ; Látogatják a szomjas betyárok, Kecskemétre menvén a vásárra. A csárdánál törpe nyárfaerdő Sárgul a királydinnyés homokban; Oda fészkel a visító vércse, Gyermekektől nem háborgatottan. Ott tenyészik a hús árvalyányhaj, S kék virága a szamárkenyérnek. Hús tövéhez déli nap hevében Megpihenni tarka gyíkok térnek. Messze, hol az ég a földet éri, A homályból kék gyümölcsfák orma Néz, s megettük, mint halvány kádoszlop Egy-egy város templomának tornya — Szép vagy, alföld,legalább nekem szép! Itt ringatták bölcsőm, itt születtem. Itt boruljon rám a szemfödél, itt Domborodjék a sir is fölöttem. 2. A jó öreg kocsmáros. Itt, ahonnan messze kell utazni, míg az Ember hegyet láthat, itt a szép alföldön, Itten élek én most megelégedéssel, Mert időm vidáman, boldogságban töltöm. Falu kocsmájában van az én lakásom. Csendes kocsma ez, csak néha zajlik éjjel. Egy jó öreg ember benne a kocsmáros .... Áldja meg az isten mind a két kezével! Van szállásom itten s ennem innom ingyen, Sohasem volt ennél jobb gondviselésem. Az ebédre nem kell senkit is megvárnom, És mindnyájan várnak énrám, hogyha késem. Csak egyet sajnálok : az öreg kocsmáros összekoccan néha jó feleségével. No de amint összekoccan, meg is békül .... Áldja meg az isten mind a két kezével! Elbeszélünk néha a letűnt időkről. Hejh, régibb idői boldogak valának! Háza, kertje, földje, pénze, mindene volt. Alig tudta számát ökrének, lovának. Pénzét a hitetlen emberek csalása, Házát a Dunának habjai vitték el; így szegényült el a jó öreg kocsmáros .... Áldja meg az isten mind a két kezével! Alkonyúló félben van már élte napja, S ilyenkor az ember nyugodalmat óhajt, S őreá, szegényre, a szerencsétlenség, Öreá mostan mért legtöbb gondot és bajt. Fáradoz napestig, vasárnapja sincsen, Mindig későn fekszik, mindig idején kel . Mint sajnálom én e jó öreg kocsmárost .... Áldja meg az isten mind a két kezével! Biztatom, hogy majd még jóra fordul sorsa; A fejét csóválja, nem hisz a szavamnak,sem, „Úgy van, úgy,“szól később, „jóra fordul sor- Mert hisz lábaim már a sír szélén vannak.“ Én elszomorodva borulok nyakába, S megfürösztöm arcát szemeim könnyével, Mert az én atyám e jó öreg kocsmáros .... Áldja meg az isten mind a két kezével ! 3. A sivatag koronája. Olyan, mint vén királynak Feje, a sivatag; Hajszálai, a füvek, Csak gyéren ingának. E vén királyi főn egy Nagy tölgy a korona, Ha megszólamlanék, sok Századról szólana. Megszólamlott végtére : Kóbor felhő jőve . Elfáradott, s leszáll a Pihenni tölibe. 798