Toldy Ferenc: Toldy Ferenc összegyűjtött munkái 8. kötet (Budapest, 1874)

Első könyv: Kritikai kísérletek. 1826-1830

A SZERBUS NÉPKÖLTÉSRŐL. 203 lagosak. (Ilyenek a magyarnál a gyöngyöm, galam­bom, virágom, stb. Ezek: kincsem, angyalom — bi­zonyosan európai eredetűek.) Mit nem mer lyánykájáért a szerbus hős ! Mennyire nem becsüli ő a rá bízott hitvest! De a haza előtte mégis első marad. Mikor Lázár a Rigómezőre szállt, eszébe sem jött hogy Milica cárnénak, kit különben hévvel szeret, vigasztalót s védet hagyjon távolléte idejére; neki magának kellő szolgát kérni tőle, — és ez is, ellen nem állhatva a harcba-vágyásnak, elhagyja. De a viszonos becsülés­nek és szeretetnek még sincsen semmi hiánya. A nő mindent megtesz választatott férje kedvéért, néha még más szent kötelességeket is megsért — s által­ában bizony több vonzódással van férje iránt, mint ez őiránta. 7. §. A szerbusok sokszor próbálták igájokat le­rázni, de jobbára sikeretlenül : ez, s egyéb szerencsét­len esetek hosszú sora, végre talán a török szomszéd­ság is, a szerbusok érzékeny lelkekben a praedestiná­­tió ideáját támaszták s velők a Vili­k (sorsot intéző szüzek) mythoszát képeztették. Egy igen hatalmas Vilivel az olvasó „Markó halálában“ (Goethénél) is­­merkedhetik meg. Egyáltaljában pedig a szerbus nép úgy képzeli magának a Viliket mint szőke, repdeső fürtű nymphákat, fejér lebegő köntösben, ívvel, puzd­­rával, nyilakkal. Ligeti fris forrásoknál szeretnek mulatni, ott énekelgetnek, körtáncokat járnak. A ha­landó, ki feléjök közelíteni s őket jelenléte által hábor­gatni merészli, többnyire bizonyos prédája a halálnak. Gyakran megjelennek az embereknek, de mindég

Next