Toldy Ferenc: Magyar chrestomathia. 1-2. folyam (Budapest, 1853)
Előszó, lettabb felfogást kívánó darabok iktattattak ; némely azon egy tárgyú darab tanulságos párhuzamra is szolgáltat alkalmat, mint péld. a nándorfejérvári harcnak tudományosan és formailag is különböző tárgyalása Péczeli és gr. Teleki József által (1: 9. II. 13.). Nem is mindenik nem vagy faj van mindkét folyamban képviselve , így a felsőbb gúnyor, az epopoea s a dráma a másodiknak tartattak fenn. S ez utóbbi két fajra, melyek a költészet legfelsőbb lépcsőjén állanak, miután egészet nem lehetett adni, legalább tartalma kellett egy-egy kitűnőbb műnek, hogy a tanár arra vezethesse a tanítvány figyelmét, mi azokban oly lényeges, t. i. a mű eszméjére és elrendelésére. Itt aztán nemcsak a szervezet motívumai s a kitűnőbb szépségek fejtegetendők, hanem a hibák is kiemelendők, mi egyformán tanulságos. Zalánban tehát nem fogja említés nélkül hagyni az istenek harcának kelletinél koraibb s az epizódoknak kelletinél késeibb beiktatását. Irénében nem az első felv. második és harmadik jelenetének felfordított rendét, Mohammed újabb ingadozásait az ötödik felvonásnak közlött jelenetében (II : 44), holott abban inkább az indulat kérlelhetetlen elhatározásának kell rala uralkodnia, miszerint a lélektanilag helyes catastropa belső szüksége annál érezhetőbb legyen. A tanár maga természetesen az egész műhöz tartja magát: az adott tartalomkivonatok a tanuló emlékezetének könnyebbítésére valók. Általában a tanár, meg nem állapodva a magyarázandó művek exegesisénél, némely jeles darabtól meg fogja az elmélet elvonását is kísérteni, másnál a tanítványok által fogja a mű eszméjét, az elrendelést, a lélektani motívumokat, a kivitelt és külső formát fejtegettetni, és segítni őket a rejtettebb és felsőbb szépségeknek úgy, mint a hibák vagy gyengébb helyeknek öntudatos felismerésében, hogy ezáltal bennük a széptani ítéletet jókorán felkeltse és gyakorolja. Sajnálva tapasztalom, hogy nem vihetvén magam a nyomtatási javítást, itt-ott egyenetlenség sőt hiba is maradt. A tanítók hasznos dolgot fognak tenni, ha ilyekre, hol olvasás közben feltűnnek, nem csak figyelmeztetni, de növendékeiket azoknak példányaikban kijavítására is felszólítani és nem vaulasztandják. Egyébiránt, bár miként sikerült legyen e könyv, óhajtom, hogy a vele bölcsen élő tanár segedelmével megteremje a maga hasznát addig is, míg vagy mások, vagy magam, a gyakorlat adatait is használva, újat és célszerűbbet adhatunk. Pesten, novemberben, Í852. T o 1 d y Ferenc. V