Toldy Ferenc: Irodalomtörténeti olvasókönyv, vonatkozással magyar irodalomtörténetére (Budapest, 1868)
ELŐSZÓ. jelöl szinte elveszvén, a kép lapos és elmosódott leszen ahelyett, hogy azok határozott csoportokban, éles körvonalakkal, kidudorodjanak. Azért egyfelül a különféle korok és irányok fő képviselőit állítottam össze, és csak is ezeket , másfelül az egyes darabok kiválasztásában is, kivétel nélkül, úgy jártam el, hogy minden darab képvisel valamit, minden darab nem csak magára tanulságos, hanem tanulságos irodalomtörténeti tekintetben is. S minthogy ily olvasókönyv tanodai használatra készül, elég ha ennyit ad : a több, ismétlem, haszontalan teher, figyelmet elszóró, kapkodásra csábító felesleg leendett , s azonfelül a vétkes üzérkedés. Mert amely növendék a lelkes tanár által felgerjesztve, célszerű könyv segedelmével kellő tájékozást szerzett magának, az, a gymnasium, vagy főreáltanoda, elhagytával, eltolja azon három, vagy bár egy kötetes, de sok haszontalan álomtól zömök szemelvényeket, melyek az iskola számára annyi feleslegest, mert meg nem hódíthatót, a további önképzésre s az életre pedig kelletinél kevesebbet nyújtanak, miután belőlök az irodalomnak észhez, szellemhez és szívhez szóló egész nagy tartományai ex officio exulálnak. Az itt közlött darabok, minden kivétel nélkül, megbízható szöveggel, az eredeti códexek és kiadásokból adattak. Azokat is új revízió alá vetettem, melyek egyik vagy másik chrestomathiai munkámban már adva voltak. Összesen négy vagy öt lényegtelen, az illető mű jellemét épen nem érintő, szót megváltoztattam, különben néhány nélkülözhetetlen darab felvehetetlen volt volna ; ki is törlöttem a szöveg folytában néhány az egészre nézve jelentéktelen helyet ; de nem dolgoztam át egy darabot sem, nem hagytam el oly helyet, mely nélkül az író gondolatmenetele szenved — amire pedig chrestomathiai irodalmunkban csudálatos példák találtatnak ! De e pontról úgy, mint azon irodalmi rablásokról, mik szinte e téren, nem csak irodalmi hordárok és napszámosok, hanem már akadémiai tag által is, az arcátlanság bátorságával űzetnek, legközelebb egy külön könyvemben leszen szó. Mióta én Ó és Középkori Irodalomtörténetemben a nyelvtörténeti részt valamivel részletesben adtam elő, s a magyar „Entwurff” saját javaslatomra felvette az ómagyar nyelvemlékek tudományos tárgyalását a gymnásium felső osztályaiba, ez a magyar irodalmi tanításnak csakugyan obligát tárgya lett. Azóta úgy tapasztaltam, hogy a mi gymnásiumi növendékeink nincsenek előkészítve annak felfogására, s inkább szeretném azt, most már, a felső nyelvészeti (nem csupa nyelvtani), tehát egyetemi, tanításra fenntartva látni. Minthogy azonban jelenleg az még kívántatik a gymnásiumban is, s minthogy ezen részt a kézen for.