Toldy Ferenc: A nemzeti irodalom ismeretének viszonyáról a nemzeti élethez, és buzgó esdeklés a "Nemzeti könyvtár" ügyében (Budapest, 1851)

é­ szesítse a lombatlan ágakat, így elmúlik a jelen, hogy a jövőt ter­mékenyítse ; kebelében semmi sem hal meg , semmi sem enyészik el, hanem örök körben csak alakot vált. Az embervilágban is minden tett, mely megtörtént, minden gondolat, mely megszületett, arra van, hogy új tetteket és új gondolatokat szüljön , s ha bár az em­beri korlátolt erő csak bizonyos határig nyomulhat elő, megállapo­dást nem ismerve, hullámvonalban mozog, s hanyatlik koronként, hogy ismét felfelé törjön. Minél gazdagabb az emberiségnek, rész­letben pedig valamely nemzetnek múltja, annál gazdagabb jöven­dőt várhat, ha múltját meg nem tagadja, s azzal, mi abban mag és csira van, jövendőjét termékenyíteni érti. Végtelen a múltnak ereje a szívre, melyet melegít, a képzelem­re melyet felizgat, az észre, melyet tapasztalásaival bölcscsé tesz. A múlt e végetlen erejének tisztelete és elismerése foglaltatja az ébredező népekkel énekbe történeteiket, az véseti kövekbe a felébredtekkel hőseik nagy és üdvös tetteit, s az íratja meg a felsőbb míveltségre fejlettekkel a történet könyveit. Minden nemzet annál biztosabb zálogait bírja egy méltó jövendőnek, mennél gazdagabb múltat örökölt; az ilyennek kebelében létezése hitté válik, az ilyen meg nem tud halni. A külső tettek emlékezete csak egyik ága a történetnek ; má­sik a szellemi élet emlékezete s maguk a szellemi művek: az iro­dalom. Valamint nép nem lesz soha férfiúvá, mely múltja iránt hi­deg lévén, abból nem hörpöli a bölcseség és lelkesedés italát ; úgy irodalom sem izmosodik élelműves terepély fává , mely a múltban elágazó gyökereitől megválik. Nem ereszkedem annak megmutatá­sába, mennyi erőt késünk meríteni történeteink beható tanulásából; de mély fájdalommal tekintek irodalmi életünkre, mely annak, a mink már volt, elfeledése, s a meglevő javak hideg mellőzése által, szegényebb mint volna, ha egész vagyonúnkat felkarolva, azt a sok jót, nemest, valót és szépet, mit magyar velő s magyar munkásság előállított, érdem­ek és felhasználnék. Minden egyes kor bizonyos oldalakat előszeretettel fejt és gazdagít, mindenkor irodalma na­gyobb kisebb mértékben egyoldalú , anyagban , vagy felfogásban, kivitelben vagy formában , s azért valamely több százados irodalom­nak csak minden korai együtt képeznek némi egészet, a mennyiben több nemek és irányok, egymást fölvilágosítva és kiegészítve, csak ily egész irodalomban képviselvék. A görögök Homérjok mellett egy Orpheos és Musaeosnak, népi életük első,regés korából átzengő

Next