Toldy Ferenc: A magyar nemzeti irodalom története a legrégibb időktől a jelenkorig rövid előadásban (Budapest, 1878)
Előszó a negyedik kiadáshoz
ELŐSZÓ AZ ELSŐ KIADÁSHOZ. 5 ennek gyengéire is figyelmessé tenni, mindenek felett pedig figyelemhez, öngondolkodáshoz, sőt némi küzdéshez is szoktatni oly irálylyal, mely, nem bírva közéleti bőséggel és könnyűséggel, ha sikerül, az összetömött gondolatnak erőt és emelkedettséget ad. Ezt tartották a régiek, s ők tudták mit akarnak. Ami már az irodalomtörténetnek a tudós és reáltanodákban való tanítása célszerű módját illeti, mindenek felett a fejlődési stádiumokra s azok jellemére, az egyszer-másszor előtérbe lépő szakok és irányokra, azok okai és főbb képviselőire fordítandó a növendék figyelme. Azért jó leszen, ha ez a történet beosztását minél jobban emlékezetében tartja, s e végre azon szakaszokat, melyek a korokat s egyes időszakokat jellemezni igyekeznek, s azokról áttekinteteket adnak, gyakrabban olvassa ; sőt a tartalomjegyzéket is át meg átnézi, mely nem csak a könyv szerkezetével ismertet meg, s a benne való tájékozódást könnyíti, hanem az irodalmi korokat is folyton szem előtt tartani segít. Célszerűnek tartanám, ha a tanár, egy-egy §-t több részeire osztva valamely növendék által felolvastatna, és először a netán előforduló és magyarázatra szoruló műfogalmakat fejtegetné. Mert az irodalomtörténet sok előismeretet kíván, különösen bizonyos fokát a széptani kiképzésnek, mely mióta az irodalom elméletének rendszeres tanítása gymnásiumi tanrendszerünkből, fájdalom, kitiltatott (ékesszólási és költészeti institúcióknak hívták régebben), az irodalomtörténet beható érthetésének előfeltétele általában hiányzanék, ha nem találtatnának lelkesebb tanárok most is, kik az általános míveltség e lényeges eszközét, saját buzgóság és szorgalomból be tudják sikkasztani (!) felsőbb nyelvtani előadásaikba. De ahol ez történik is, és még inkább ahol nem, a tanár dolga lesz az irodalomtörténet előadása közben minden előforduló széptani, de irodalmi fogalmat is, amelyre itt-ott vonatkozás van, alkalmilag megmagyarázni. Péld. hol perikopák, v. postillák, passió v. példák említtetnek ; hol apokryph könyvekről van szó ; majd allegóriáról v. idyllről, tragikum v. komikumról stb. stb., mindezt meg kell magyarázni, nem lévén szabad a tanár