Toldy Ferenc: A magyar költészet története az ősidőktől Kisfaludy Sándorig (Budapest, 1867)
I. A magyar költészet Zrínyiig
Szinte részletes leírása két csatározó támadásnak, melyet a törökök Balassa Menyhért ellen Lévában és Nyári Ferenc ellen intéztek Szalka mellett, eleven s elég festői előadásban. 5. Varkucs Tamás idejébe tett csaták Egerből (tr. 1548). Mint a cím is mutatja, több, össze nem függő események leírása; előadásilag érdektelen, de, mint mindene Tinódinak, történeti tekintetben fontos, és különösen korfestő. G. Szitnya, Léva, Csábrág és Murány váraknak megverése (írva 1549.). Részletes leirása különösen Léva és Murány ostromának. Igen fontos a históriára, de a szerző érzületére s hazafiúi bátorságára is a legszebb világosságot vető. Erélyesen szólal fel szegény lantosunk a rabló urak (kiket ő kobzoknak nevez), azok fosztogatásai, kegyetlenkedései ellen, hűségre, egyességre inti, nem titkolja a rablóvárak elromlásán érzett örömét ; de még sem győzheti le hazafiai szíve fájdalmát, midőn a magyarságot veszni látja. Gáncsolja a csábrágiak kudarcos megadását, s a lévai ostromot úgy írja le mint fénypontját a magyar hadi történetnek. Tinódinak e darabjából tűnik ki Ferdinándhoz hajlásának oka is’. t. i. tőle várta ő a szegénység oltalmát s a magyar egység helyreállását ; mindamellett is nem némíthatja el igazságérzetét, hol a királynak Balassa iránti igazságtalan viseletét jegyzi fel. 7. Kapitány György bajviadalja (tr. 1550.). Egy, Hollókőben ugyanez évben történt, epizód.