Toldy Ferenc: Sárospataki magyar krónika 1523-1615 (Budapest, 1857)
residentiae Cassoviae ordinatur ;“ az elsőbbik egy még újabbra, az 1687-ki 20. cikkre vonatkozik, melyben a „religio soc. Jesu. . . ut ad. . . supervnde coram incl. Statibus et Ord. factam demissam instantiam, in hoc regnum Hung, et Partes eidem annexas pro recepta et stabilita habeatur, unanimiter sanctium est.“ Látjuk hogy a kölcsönös kifejezések is jóformán fedezik egymást. Ezekhez, az 1604. év alatt, 1664. még egy látszólag végkép döntő hely van : „Úgy el tudok pedig csábítani az ország tiszteinek sziveket, hogy vélek conferálják némelyekben a dolgot, hogy sokan megvakulván, nem látják miben munkálkodnak országok és nemzetségek romlására, mind e mai napig ad annum 1697.“ És így háromszorosan reg volna alapítva a XVII. század másod fele, sőt vége, mint e krónika hatási kora. De egyéb, és fontos, tekintetek egyebet mutatnak. A krónika 1523. évvel kezdi; e jegyzetek 1592-ig soványak, és nem egészen négy lapon hetven évi kört befoglalok, mindamellett oly részletesek és határozottak, milyen csak egykorú feljegyzések szoktak lenni, s valóban semmi kézen forgó szerkezettel nincsenek genetikai rokonságban. Ellenben 1593-tól fogva egész 1615-ig folytonosak s oly bővek lesznek a jegyzetek, hogy e huszonkét év harmincöt lapot foglal el kiadásunkban, tehát kilencszer annyit. Már maga ez a kiterjedés, a belső folytonosság, a protestáns egyházi ügyre való előkelő tekintet, mely az előbbi részben egészen hiányzik, a korszaktóli szinte teljes függetlenség mellett oly tárgyak és nézetek, mik világosan és közvetlenül az élő hírből vétettek, továbbá oly egyes helyek, mik vagy jelen időben szólnak, vagy később nem igen keletkezhettek), valamint az a neme az ingerült !) Ilyen példa midőn az 85. lapon, 1614. évre, így ír : De legyen áldott az istennek neve : eszekben vévék az emberek hol tapogatnak a pápisták, s nem támadnak fel; ilyen a 88. lapon egy prágai újságra hivatkozás, milyet egy 1697-ki magyar iró csakugyan bajjal ismerhetett.