Toldy Ferenc: Academiai emlékszózat széki gróf Teleki Ferenc felett (Budapest, 1854)
5 súlyos aggodalmakat merítette a’ történelmi tanulmányok’ hanyatlásából, az új ivadéknak épen ezért ideológiai álmokba síillyedéséből, melly a' történeti — mint egyedüli tapasztalati s reális — alap’ nélkülöztével, az államélet’ legüdvösebb mérséklőjét nélkülözte. Ez előszereteténél fogva a’történetnek, mellyben sokkal több mint műkedvelői jártassága volt, időzött e hasonló előszeretettel régibb irodalmunk’ jelenetei körül is , s különösen a’ XVI. és XVII. század’ költőiről közvetlen és mélyebb ismeretei voltak, mint ez előtt harmincz évvel tán bárkinek másnak, ha ez ismeretet nem könyvczímek’ sokaságába, hanem a’ tartalom szellemi átérzétt felfogásába helyhetjük. Tudom, mit mondok, Tekintetes Academia , s azért nincsen nagyítás szavaimban ; sőt ehez még azt adhatom, hogy, ha Teleki Ferencznek nem a’ hivatal, mellynek szánta életét—s szánta nem mint egykor annyi nagyúr közöttünk, ki csak fény és befolyásért viseli azt — ha, mondom, nem a’ hivatal vette volna igénybe legtöbb ’s legnemesb idejét, ’s az irodalmi foglalkodást és dolgozgatást nem csak mint elmetágulást és élvezetet, hanem mint munkát űzhette volna; akkor épen ezen, egész a’ mi napjainkig jóformán elhagyatva hevert régibb irodalmunk tőle történeti úgy, mint széptani irányban gyümölcsös feldolgozást várhatott volna. Mutatják ezt, hogy a’ Tudományos Gyűjteményben megjelent pár históriai dolgozatát mellőzzem, azon adalékai, mellyekkel a’ magyar név’ érdekében a' Hormayr és Mednyánszky bárók által 1820-ban megindúlt „hazai történetek’ zsebkönyvéhez járult. E’ zsebkönyv azon testvéries szép frigyét mutatta fel az austriai és magyar tudósoknak, az austriai és magyar tudománynak, mellyet a’múlt században a’Literarische Anzeigen, a jelennek második és harmadik tizedében az öszves bécsi tudományos időszaki sajtó, az Annálok, a Vaterländische Blätter, az Archív képviseltek, ’s melyben mindenik fél saját történeti alapján, egyenjogú barátságos együttlétben kézfogva járdáit, kölcsönös meg- és elismerést gyakorlott, kölcsönös szeretetet gerjesztett és ápolt. Báró Mednyánszky Alajos és Köffinger, gróf Mailáth János és Gruber Antal, Gyurikovics György és Czech János tartották fenn magyar részről a’ nevezett zsebkönyvben e’ szellemi kapcsot, ’s ha nem tagadhatjuk , miszerint ők nemzetünk’ tekint