Balogh Arthur: Constant Benjámin és az alkotmányos állam tana (Értekezések a Filozófiai és Társadalmi Tudományok Köréből, 1/4., 1915)
A politikai elméletek vagy megelőzik az államéletnek tényleges alakulását, nem ritkán mérvadó hatást gyakorolván erre, vagy követik az államfejlődést, a tudomány fegyverével igyekezvén a kialakult állami viszonyokat, intézményeket magyarázni, helyességüket vagy elfogadhatatlanságukat bírálva kimutatni. Locke, Montesquieu és Rousseau tanai előzik meg az 1789. évi franczia nemzetgyűlést, mely a szárazföldi Európában a modern alkotmányos, népképviseleti állam alapjait lerakja. Ezek közül az utóbbi minden történeti tapasztalattól eltekintve, tisztán a szabadságnak az ész által felismert követelményeiből vezeti le a politikai szervezetet. Montesquieu tanait az angol alkotmányból véli leolvashatni. Míg Locke-nál a természetjog a positív alkotmányi alappal egyesül. Az alkotmányos állam tana, a modern állam alapjainak kifejtése a XVII. századra megy vissza, Locke-ra, ki — miután Angliában a királyságnak minden törekvése a középkori rendi monarchia helyén az absolut királyságot létrehozni, meghiúsult s az 1688. évi forradalom által a trónra hívott új dynastia már az isteni jogra való hivatkozással nem igényelhette a korlátlan hatalmat — részint a természetjogra, részint a történetileg kifejlettre támaszkodva az előállott új alkotmányjogi helyzetet először viszi át az elméletbe s az alkotmányos állam tanár elsőnek fejti ki. A társasági szerződés által az egyesnek csupán az államcél által indokolt, tehát korlátolt alávetése ; az államalapítás daczára bizonyos elidegeníthetlen szabadságjogoknak megtartása ; 195