Angyal Pál: A közigazgatásellenesség büntetőjogi értékelése (Értekezések a Filozófiai és Társadalmi Tudományok Köréből, 3/12., 1931)
2 Angyal Pál ma inkább az a felfogás uralkodó, mely bűntett, vétség és kihágás között különböztet,2 az újabb irodalom, s az nova rerum criminalium, 1739. Pars 111. 13. 1., 56. p., 2. bek. ; a törvényhozási munkálatok közül újat talál: a Codex Bavaricus-ba (1751. 2. §), majd a Theresianá-ba (1768). A mai trichotomikus rendszer, mely a büntetésben kifejezésre jutó súlykülönbség alapján osztja három csoportra a bűncselekményeket, először az 1791-iki, majd az 1810-iki francia Code Pénal jelenik meg. V. O. O. Meyer Bedeutung und Wert der Dreiteilung. Berl. Dissert, 1891. 2. s köv. 1. 2 A francia Code hármas felosztását vették át : Bajorország (1813), Oldenburg (1814), Würtemberg (1839), Hessen (1841), Poroszország (1851), majd az 1871-ik évi német birodalmi btk., (melynek indoklása azonban megjegyzi, hogy a hármas felosztás nem francia találmány, hanem a korábbi német jogban végig húzódó alapgondolat kiépítése ; az első javaslathoz fűzött indokolás kifejezetten utal is Carpron-ra) ; három csoportját veszik fel a bűncselekményeknek többek között az 1851. évi ■osztrák, az 1860. évi szeff, az 1867. évi belga btk., (de eltérően a francia rendszertől nem a törvény alapján kiszabható, hanem a birói ítéletben in concreto kiszabott büntetéshez igazodva), — a svájci kantonalis btkvek nagy része (v. ö. Stoos Grundzüge d. Schweiz. Straff, 1892. I. 165. s köv. 1.) az 1868. évi portugál, az 1903. évi orosz btk., legújabban az 1930. évi spanyol btk., a kihágások itt a III. könyvben .„De las faltas y sus penas“ cimen nyerik elhelyezésüket, — valamint hazai Btkvünk (1878 : V. és 1879 : XL. t. cikkek, melyek bűntett, vétség és kihágás elnevezésekkel jelölik meg a bűncselekmények három osztályát); a vétség kifejezést először a mezei rendőrségről szóló 1840: IX. t.-c. használja. A vétség szót a Btk. életbelépéséig egyébként — szemben a bűnvádi kereset (actio criminalis) alapján büntetés alá vonandó bűntettel — egyfelől a tiszti közkereset (actio fiscalis) alá eső közigazgatási u. n. közvétségekre (delicta publicopolitica) másfelől a sértett fél magánkeresetével a polgári eljárás körébe vont magánvétségekre (delicta privata) alkalmazták ; v. ö. Frank, Közigazság törvénye I. 717—741., II. 771—787. 1.; Pauler, Büntetőjogtan III. kiad. I. 65. 1. Nem érdektelen, hogy az ideiglenes törvénykezési szabályok kifejezetten a régi magyar jog kettős felosztását rögzítik le. II. rész 1. §. : „A bűntettekről és rendőri kihágásokról a régi magyar törvények különböztetőleg rendelkezvén, ezen különbség jövőre is fennmarad“. 3 A hármas felosztás ellen nyilatkoznak különösen : Seuffert, Ein neues Str. GB. I. Deutschland, 1902. 21. s köv. 1.; Rosenberg, Zeitschrif 24. k., 1903. 1. s. köv. 1.; Binding, Ger. S. 77. k. 10. 1.; Wach, Verg. Darst. Alig. T. VI. 4. 1. és Reform des Str. GR. I. 11. s köv. 1.; Jur. Zeitung 15. évf. 13. 1.; Träger, Ger. S. 77. s 81. 1.; Wachenfeld, Lehrbuch, 1914. 78. 1.; hazai irodalmunkban: Wlassics, Heil, Reichard, Balogh, Finkey, Angyal; v. ö. Finkey, Tank. IV. kiadás, 223. 1.