Heller Ágost: A hangrezgés intensitásának méréséről (Értekezések a természettudományok köréből, 2/4., 1870)
4 HELLER ÁGOST A csőben ily módon gerjesztett léghullámok egy közel levő resonatorra hatottak, melynek a cső felé fordított lapja hártyából állott, egyik oldala pedig — a belső és külső lég közti közlekedés eszközlése végett — át volt lyukasztva ; e nyílás nagysága, valamint a resonator térfogata akkép választatván, hogy annak saját hangja a villáéval körülbelül megegyezett. A teljesebb összhangolást a hártya megfelelő feszítése által lehetett eszközölni. Az észlelés közvetlen tárgyát egy üvegszál képezte, mely a resonator hártyalapjának közepéhez ragasztott pálczikára akkép volt állítva, hogy hossza a hártya síkjához párhuzamos legyen. Könnyen belátható már most, hogy a resonatorban támasztott hanghullámok az üvegszálat is rezgésbe hozván, módot és alkalmat nyújtottak e rezgés kitörésének megmérése által, a hang erősségét meghatározni. A kivitel részleteit illetőleg a következők megemlítendők : Hogy a rezgő üvegszál kitérése biztosan észlelhető és pontosan mérhető legyen, szükséges volt annak czélszerű megvilágításáról gondoskodni. Ekkor ugyanis az üvegszál, rezgése közben, fénylő felületet írván le, végének kitérése jól kivehető és ophthalmometer segélyével megmérhető volt. Minthogy azonban a mérést többször kellett ismételni, azért szükséges volt a kísérletet még akkér intézni, hogy a mérés mindig az együtthangzást okozó erő ugyanazon nagyságánál hajtassék végre. E czélból a hangvilla egyik ágára két rövid üvegszál volt egymáshoz közel s párhuzamosan állítva, a resonator pedig akkép helyezve, hogy ama két üvegszál és a hártya üvegszála az ophthalmometer látmezejében együttesen tűnjék elő. — Ha most a hangvilla rezgésbe hozatott, akkor a rajta levő szálak hosszúkás fényes felületet írtak le, melyek eleinte részben fedték egymást, a hangvilla bizonyos rezgésénél érintkeztek, azután pedig keskenyebbekké válván, egymástól eltértek.