Dr. Rózsay József: Emlékbeszéd néhai Dr. Kovács-Sebestyén Endre lev. tag fölött (Értekezések a természettudományok köréből, 9/14., 1879)
EMLÉKBESZÉD néhai dr. Kovács Sebestyén sendre fölött. !dr. Hrizsay József, lev. tagtól. Nincs emberi tevékenység, mely többféle ismeretet, több dologban gyakorlottságot, de ezenkivül több önmegtagadást igényelne, mint az orvos működése. Jó orvos nemcsak tudományát felölelő, átalános műveltségű, hanem ildomos, az emberek testi és morális gyengéivel megküzdeni tudó férfin is legyen. Aki ily tulajdonokra szert tett, az méltán részesül ama becsülésben, ama megtisztelésben, melylyel a jeles orvost mindenha kitüntették. Sokan magasabb lénynek tekintik, és a legnagyobb lángész is nagy vonzalommal viselkedik az orvosi tudomány és művészet iránt, mely mint a nagy költő mondja, a természetet minden oldalról állítja elénk. Az orvostan tudomány és művészet. Van orvos, ki egész életén át egy önalkotta vagy más által talált rendszerben leli örömét, hivatásának kútforrását; az ilyen sem gyakorlati eredményekre nem jut, sem a tudomány gyarapítására áldásos tevékenységet nem fejthet ki. A jeles orvos működése egyszerű és harmonikus. És valamint a kitűnő festő az által tűnik ki, hogyan alkalmazza kevés festékeit, és úgy a kitűnő orvos egyszerű szerekkel nagyot alkothat. Heroicus szereket nem ismer, bízik a természet gyógyerejében. Gyakran semmit sem tesz, hogy rosszat ne tegyen, és minden cselekvésében főelve: medicus curat, natura sanat. Ha tekintjük mindama orvosokat, kik nagy gyakorlatnak (praxis) örvendettek, kiket a szenvedők mindenünnen felkerestek, kik nagy tekintélyre tettek szert, azokat két categ. T. AK. ÉRT. A TERMÉSZETTUD. KÖRÉBŐL. 1879. IX. K. 14. SZ. 1 .