Balló Mátyás: A víz-elvonó tetek behatásáról a kámforsavra és amidjaira (Értekezések a természettudományok köréből, 10/5., 1880)
A VÍZELVONÓ TESTEK BEHATÁSÁRÓL A KÁMFORSAVRA, 5 szénoxyd és szénsav elegyéből állónak bizonyult be, mely elegy akkor is nyeretett, midőn a kámforsavhydrat Gille *) nyomán szörpsűrü pirosphorsavval bevíttetett, mely egyenesen az erre vonatkozó tényállás megállapithatása czéljából létetett. Az olaj aetherben föloldatott és választó tölcsér segélyével a víztől elkülöníttetett, az aether csekély hőnél elpárologtatván, részletes lepárlásnak vettetett alá. Az olaj legnagyobb része 122—126° C.-nál ment át, vissza csak csekély mennyiségű, a levegőn nem barnuló olaj maradt. A vegyhatás főterménye szénhydrogén, mely C8H14 vegyjel szerint van összetéve. 0.1962 gr. anyag elégetve adott: 0.2344 gr. vizet és 0.6282 gr. szénsavat, épen úgy 0 2859 gr. anyag 0.3382 vizet ; a szénsav elveszett. 100 részanyag tartalmazott tehát : elmélet találtatott C8 87-27 12*3(P^ H14 12-73 13-20 12-9 100-00 100-50 E szénhydrogén gőzsűrűsége Hofmann módszere szerint határoztatott meg, s nyeretett 3.75, az elmélet pedig 3.81 követel. E szénhydrogén szintelen, hígfolyó, terpentin és benzol szagú, vízben oldatlan, ellenben aetherrel és alkohollal bármily arányban elegyedik. Forrpontot az anyag csekélyebb volta miatt nem lehetett pontosan meghatározni , azonban kétségtelenül inkább Gille-féle campholen forrpontjával egyezik, mint az enyímmel hason összetételű szénhydrogénéval, melyet Moitessier a kámforsavas réz lepárlásánál nyert. — Ennek forrpontját Moitessier 105° C.-nál észlelte; többi sajátságai pedig megegyeznek az én vagy Gille szénhydrogénjának sajátságaival, ha tehát az előbbit az enyímmel ismernek tartom, úgy a Gille-félét az enyímmel azonosnak kell elfogadni. Gille kamfolonját C9H16 összetételűnek találta, azonban az általa nyert számok (C = 86.93 és 87.00°/o és resp. H = 13.13 és 12.84°/0) épen úgy illenek a C8H14 kép *) C. Gille, Inaugural dissertation, Göttinga, 1872.