Dr. Dezső Béla: A magyar tengerpart szivacsfaunája (Értekezések a természettudományok köréből, 10/13., 1880)

4 DR. DEZSŐ BÉLA. 9. Gummma gliricauda * 10. Ch­ondrilla nucula * 11. Teth­ya lyncarium. 12. Stelletta Grubii. 13. » Wagenerii * 14. » mamillaris. 15. Geodia placenta * 16. Ancorina cerebrum. 17. » verruca * 18. Esperia Bowerbankii. 19. » Lorenzii * 20. » massa. 21. Clad­iria coralloides. 22. Raspaila stelligera . 23. Suberites arcicola. 24. » domuncula. 25. Myxilla andelans. 26. Reniera nigrescens. 27. » Calix. Es egy Spongelia töredék, mi azonban a faj meghatáro­zására elég nem volt. E Schmidt által feltüntetett Szivacsfauna képében míg egyfelől azt veszszük észre, hogy a Mészszivacsok teljesen hiányoznak, másfelől azt látjuk, hogy e szivacsok egy harmada (a csillagosak) Quarnerónk sajátja, melyek — eddigi leletek szerint — csak a Quarneróban fordulnának elő. Most már ez adatokat hasonlítsuk össze az enyéimmel. Munkatervem eddigi feladata a Quarnero szivacsfaunája számbevétele, a következő kimutatásból látható: I. Mészszivacsok. A Leucones és Lycones családokból megkaptam hat fajt, melyekből ki kell emelnem a Leucortis Catinellii (mihi) fajt, mely Quarnerónk, s így az Adria saját Leu­­co­n fajának látszik. Azt,hogy az Adriának saját Leucon faja nincs, Haeckel *) kiemelte. Összesen 6 faj, 4 nemben. 9 Haeckel »Die Kalkschwämme« 1. köt. 436. 1.

Next