Dietz Sándor: Adatok a növények, különösen az euphorbiceák tejnedvének ismeretéhez (Értekezések a természettudományok köréből, 12/8., 1882)
2 METZ SÁNDOR. A tejnedvék alkotó részeinek vizsgálatánál az aludtató módszert használtam, mely főkép abban áll, hogy a vizsgálandó növény tejnedvéből kellő mennyiséget hoztam a fedőüveg alá. A fedő üveg alatti tejnedv lassanként megaludt s kristályodó vagy kristályos alkotó részei kiváltak, melyeket azután górcsői, mikrochemiai s más úton-módon igyekeztem közelebbről meghatározni. A számos példák közül előlegesen csak a Chelidonium május L. és a Taraxacum officinale Wigg.-et említem. A Chelidonium tejnedve a már közönségesen ismert sárga szint mutatja, mely megaludásnál sötétebbé, majdnem barnává változik. Friss állapotban számos, a folyadékban úszkáló szemcsét mutat. A megaludás kezdetét veszi már 15—30 perc múltán. Eleinte az egész tömeg egyöntetűen összébb húzódik, sírródik, később a szemcsékből álló belső sűrűbb tömeget a szemcse nélküli folyadékból alakuló megaludt tömeg veszi körül. Később, pár óra múltán, a sűrűsödött tömegben, valamint az ezt környező részben is egyes tömöttebb pontok lépnek fel, előbbinél azonban a tömöttebb pontok nehezebben vehetők ki. Huszonnégy óra elteltével már megjelennek a tűalakú kristályok, melyek gyakran egyenkint, de többnyire buzogányalakú vagy csillagalakú kristálycsoportokat képezve jelennek meg; egyes esetekben keskeny hasáb alakú kristályokat észleltem. A kristályok eleinte nem válnak tisztán külön az őket környező tömegtől s csak új 24 óra elteltével válnak ki teljesen, a midőn egyszersmind a tejnedv többi részei annyira megalvadnak, hogy szilárdnak mondhatók. A kristályok nagyobb menynyiségben s korábban lépnek fel sűrűbb tejnedvben. A megalvadásnál számos kisebb-nagyobb űrök keletkeznek, különösen a tömeg széle felé, melyek egyes szálak által összeköttetésben maradnak. A tejnedv nagyobb tömegét gyantanemű anyagok képezik, a kivált kristályok pedig állnak a Polex *) által talált chelidoninból, a Probst által meghatározott chelidonsavsók, chelerythrin és chelidoxanthinból, és a Zwenger által talált chelidoninsavból), melyekhez azonban kötve más kristályodó fi A. Weinliug. Die Pflanzenchemie. Leipzig 1839. 777. lap. 2) Dr. 0. Berg (G-ai'do') Plmrmakognosie des Pflanzen und Thierrejclis. Beilin, 1869.