Thanhoffer Lajos: Helyreigazitó észrevételek (Értekezések a természettudományok köréből, 12/9., 1882)
9 THANHOF ГЕК LAJOS. Ezeket a mondatokat J. úr úgy értelmezi, szavait használom,mintha megint a sors üldözte volna szerzőt, úgy, hogy mialatt ő túlzott tartózkodásból és önmaga iránti szigorból és óvatosságból késlekedett volna közölni azt, amit évek előtt látott, arra mi (t. J. J. úr, illetőleg ez esetben Kühne) figyelmeztettük volna a szakkört.« J. úr ezen mondásából az tűnik ki, hogy ő se az én értekezésemet nem olvasta el figyelmesen, sem pedig Kühne említett dolgozatát. A tényállás ugyanis a következő: Kühne az emésztéssel az idegvégződést kutatta. Én meg, mint értekezésem 6. lapja végén és a 7. elején érthetően leírom, ezenkívül az izomcsőhurok egészen más szerkezetét találtam és irtam le e módszer segélyével, mint azt eddig találták, de, úgy látszik, hogy e tény J. úr figyelmét kikerülte, pedig az egy egész oldalon pontosan le van írva. Tehát a tényállásnak ezen felderítése után nem tartható jogosúltnak Jendrassik úr fennebbi állítása, mely szerint én »üldözött szerző« volnék s talán megelőzött volna Kühne. Épen úgy nem jogosúlt J. úrnak egy másik, nem kevésbbé csípős megjegyzése, a mely Engelmann és Foettinger vizsgálatainak az enyimmel való összezavarásán s a tényállásnak, minden bizonynyal nem rossz akaratból, de nem elég figyelmes és szorgalmas irodalmi böngészésből eredő helytelen megítéléséből áll. Ugyanis kritikájának 2. lapján idézi értekezésemnek 9. lapján azon örömöm kifejezését, hogy Engelmann közzétette Foettinger észleleteit. Én lírom itt e kritizált tételben a 9. lapon, mit állít Foettinger, azt mind nem közli J. úr hanem a 2. lapon így nyilatkozik: »és kevéssel odább (pedig az a kevés csak tíz nyomatott sor) az előbbivel összefüggésben így folytatja (t. i. én): »mint ebből látható, a már előbb Engelmann és általam tett észlelet kevés változtatással csak megerősítést nyert.« E mondataimat is felhasználja bíráló úr szintén annak erősítésére, hogy »a sors szeszélye üldözött« volna engem s mintegy amit én már rég felfedeztem volna, előbb közölték volt az említett szerzők. Ez megint azt mutatja, hogy J. úr kritizál a nélkül, hogy az én, az Engelmann és Foettinger dolgozatait figyelmesen elolvasta volna; mert 1. én értekezésem