Kreisch János: A modern zoologia szempontjai és czéljai (Értekezések a természettudományok köréből, 13/3., 1883)
A MODERN ZOOLÓGIA SZEMPONTJAI ÉS CZÉLJAI. E merkedett meg az állati alakokkal, azok élettüneményeivel; észlelte és pedig nagy figyelemmel az állatok tartózkodási helyeit, előfordulási viszonyait. Az állatvilágból mindenek előtt az állatok külső alakja, a formák oly rendkívüli sokasága volt az, ami legelőször magára vonta az ember figyelmét. Tudományunk első korszaka pusztán a külső alakok leírásában nyilvánul. Igaz ugyan, hogy a zoológia legelső valódi megalapítója Aristotelesz ritka ügyességgel és bámulatos szakavatottsággal kezdette az állatok belső alkatát is felderíteni, de a későbbi századokbana keresztény vallás győzelme sokkal nagyobb szellemi és anyagi "áldozatokkal éretett el, és magában véve sokkal magasztosabb nyereség is volt, mintsem hogy hoszszú időkre nem vette volna igénybe az összes szellemi működést.*2) A tudományok fejlődésének hosszú útját és ezzel természetesen az ember szellemének mívelődési menetét kutatva, (egyes megállapodási helyeket, mondhatni pihenőket találunk, melyeken az előre haladó emberiség tudományos törekvéseiben mintegy megpihen, hogy azután megújult erővel s annál nagyobb kedvvel ragadja meg vándorbotját. A haladás az igazság felé mindig szellemi hősök vezérsége alatt történik, ezek jelölik ki a sereg élén az utat az ismeretlen országok meghódítására. Ily szellemi hősök vezérsége alatt fejlődött a zoológia is, és egy ilyen szellemi fővezérnek köszönjük a mai zoológiának újjáalakítását. Tudományunkat majdnem 2000 éves álmából a nagy geographiai fölfedezések költötték föl, a 15-ik század végén. E fölfedezések Európa népeit lázas mozgalomba hozták s ennek következtében a kereskedelem a 17-ik században roppant mérveket öltött. A kereskedők figyelme az idegen országok természeti tárgyai felé fordult. A szerencsés és gazdag kereskedő sok különös és feltűnő dolgokat halmozott össze házánál vagy nyilvános múzeumokban, és ha ezt nem is a tudomány kedvéért tette, de ezzel mégis a fejlődő vetés magvát rakta le, melyet később a nagy tudományi svéd természettudós Linné 8) kévékbe szedett. Linné rendkívüli befolyását és oly messzire kiható vezér