Scherfel V. Aurél: A sibrai (sivabradai) fürdő ásványvizének vegyelemzése (Értekezések a természettudományok köréből, 13/6., 1883)
2 SCHERFEL V. AUREL. már említést tesz ezen forrásokról. Felemlíti a hasonló felsőruszbachi, gánóczi s szt.-andrási forrásokat s így folytatja: »alter caeteris insignior prope arcem Zepusiensem ad aedem Divi Martini, quae sacrarum aedium in Zepusie princeps est. Hic scaturit vei erumpit potius aqua bullienti similis, cum magno vitus murmure et strepitu, qui admota aure non sine admiratione auditur. Erumpit autem non foras tantum, et subdium, sed etiam meatus sub terra quaerit, et quacunque vadit, lapis fit, quamquam qui subterranei sunt ejus generis lapides, pluviis aquis irrigata humo et eo madore diutius manente dissolvuntur. Soient autem accolae hissic dissolutis et effusis ad opera cementaria vice calcis uti. Qui vero subdio nascuntur, ipsissimi sunt lapides, tofi dicti, levitate et raritate non dissimiles pumicibus. Et quia verisimile est iis aliquid glutinis inesse, qui in propinquo aedificant, libenter bis ad muros faciendos utantur, eoque quidam illic dictitant, se domos ex aqua factas inhabitare.« Bél Mátyás is említi a kereszthegy forrásait művében : »Hungariae antiquae et novae Prodromus etc. Norinbergae 1723.« a midőn a fennebbi pontot Wernherből idézi. És úgy beszéli el az »Ungarischer oder Dacianischer Simplicissimus. Leutschau Brewer, 1683.« újólag kiadva Wigand Ottó által, Leipzig, 1854. a 73-ik oldalon: »A káptalanhegyből folyik egy víz, mely kővé válik s melyből házakat építenek, a miért azt mondja a közmondás , hogy a házak Szepes-Váralján vízzel építtetnek. Azon kövek, melyek e vidéken a földből kiásatnak, égetés nélkül is, mész gyanánt használhatók.« Crantz Henrik János műve: »Gesundbrunnen der österreichischen Monarchie. Wien, 1777.« Sivabradát már mint fürdőt említi. Kitaibel Pál : »Hydrographica Hungáriáé, edidit Joannes Schuszter. Pestini, 1829.« —Tognio Lajos: »Nehány szó Magyarhon ásványvizeiről. Pesten, 1843. — és Török József : » A két magyar haza elsőrangú gyógyvizei és fürdőintézetei 1848.« czimű művekben Sivabradáról nincs említés. Ellenben Hr. Wachtel Dávid : »Ungarns Kurorte und Mineralquellen, Oedenburg 1859.« czimű művében egy egész szakaszt szentel Sivabradának. Azóta, hogy az utóbb említett iró munkáját megírta, a