Dr. Daday Jenő: Adatok a Cilioflagelláták ismeretéhez - véglénytani tanulmány (Értekezések a természettudományok köréből, 13/15., 1884)
2 DADAY JENŐ. kezemhez jutott és lehetőleg pontosan átvizsgált vízben egyebek között egy igen érdekes Véglényt is találtam, amelyet eleinte még eddig ismeretlennek tartottam, de további kutatásaim után a Claparède és Lachmann által A m ph i d i n i u m név alatt leírt alakkal azonosnak ismertem fel. E véglénynek, mint a Cilioflagellata csoport egyik érdekes képviselőjének leírására nem csak az alak kiváló érdekessége miatt veszek magamnak alkalmat, hanem egyfelől azért, mert, mint említem, Claparède és Lachmann óta még eddig senki sem találta, másfelől azért, mert a nevezett búvárok meglehetős hézagos adataihoz új és kimerítőbb adatokkal vélek járulhatni. *) Mielőtt azonban búvárlataim részletezésére térnék át, előre kell bocsátanom azt, hogy a Cilioflagellatáknak azt a testtáját, melyen a haránt barázda fekszik, Claparède és Lachmann a test hátsó tájának tartotta, én azonban, a későbbi búvárok egyező véleménye alapján, a test mellső tájának tekintem. * Genus, Amphidinium, Clapar. et Lachm. E génus jellemeit Claparède és Lachmann idézett munkájokban a következőkben foglalják össze : »Les Amphidinium présentent, comme les Dinophysis, une inégalité excessive entre la moitié antérieure et la moitié postérieure de la carpace, et c’est aussi la moitié postérieure qui est chez eux, pour ainsi dire, atrophiée. Le sillon transversal est repoussé presque á Г extrême limite postérieure. La forme typique du genre est celle d’un vase comprimé et fermé par un couvercle (le vase étant la moitié anterieure et le couvercle la moitié postérieure), et non plus celle d’un pot á lóit. En effet, Г anse des Dinophysis manque totalement. L’échancrure (pii donne issue au flagellum existe bien, comme chez les autres Peridiniens, mais sa position est dificille à reconnaître, parce que ses limites ne sont accusées par aucun changement de niveau de la surface. Les Amphidinium *) Stein legújabban megjelent munkájába szerint az Ainpliiclinium Wiesmar mellett a keleti tengerben kevertvizben (Brackvasser) is előfordul. V. ö. Stein). Der Organ, d. Infusionsthiere III. Abth. II. Hälfte. Die Naturgesch. der Athrodeten Flagellaten. Leipzig. 1883. Taf. XVIII. Fig. 7 — 20.