Lendl Adolf: Adatok a pókok boncz- és fejlődéstanához különös tekintettel a végtagokra (Értekezések a természettudományok köréből, 16/1., 1886)
9 LENDL ADOLF. visel, úgy ezektől csak annyiban különbözik, hogy két része közül a fej önállóságát vesztvén a torba forradt, miáltal az osztatlan fejtor előállott. Ez viseli a végtagokat, melyeknek alakulása, viszonya egymáshoz és más arthropodák végtagjaihoz igen érdekes és eddig nem eléggé ismeretes. Miután Okon 4) természetbölcseleti és Rathke 2) fejlődéstani alapon kimutatták a csápok, szájrészek, lábak stb. megkülönböztetett végtagok morphológiai identitását, közel állott a gondolat az arthropodák csoportjainál a végtagokra vonatkozó különbségeket megegyező momentumokra visszavezetni. Lacigny3 tette le az alapkövet, melyre későbben építettek. Ő ugyan a pók végtagjainak értelmezésénél nem volt oly szerencsés mint a többi arthropodákéinál, de későbbi kutatóknak kijelölte az utat. Legelső ki a pók végtagjait a rovar megfelelő részeivel összeegyeztetni igyekezett W. d. Haan volt.4) Pártján állottak különösen Duges és Erickson. Nézetek szerint a pókoknak csak három utolsó járólábpárja felel meg a rovarlábaknak, míg a pók első járólábpárja a rovar alsó ajkának vagyis a második maxillapárnak. A pók legelső végtagpárját Duges, Erickson, Dufour, Cams és mások rágóknak (mandibulæ) tartották, de ellenezték e nézetet Latreille, Okén, v. Siebold, Blanchard, kik e részeket átalakult csápokként értelmezték, arra fektetve a fősúlyt, hogy az odamenő idegek a garatfeletti idegdúczból indulnak ki ,) és hogy vertical-síkban mozgathatók leginkább. Mint látjuk, előbbiek az élettani functióra támaszkodva ugyanezen részeket rágóknak tekintették, melyeket utóbbiak morphologiai szempontokból ítélve csápoknak tartottak. Itt tehát analógia vagy homologia szerint kellett dönteni. Mindenesetre csak a homologia bizonyítékai érvényesülhetnek ily esetben, így a pók első végtagpárja csájipár, mely a rágok functiojával bír. Ez különben már régen elfogadott nézet, mi mellett még Gerstäcker szerint az ízeltség, továbbá az egész boncztani alkotásuk, de főképen a fejlődéstan bizonyít. Balfour 7), ki tüzetesebben tanulmányozta ugyan ezen állatok fejlődését szintén mandibuláknak tekintette a csápokat, de tévedésen alapult e nézete.