Klug Nándor: Az enyv mint tápanyag (Értekezések a természettudományok köréből, 20/3., 1890)
2 KLXIG NÁNDOR, nyilván az vezette félre, hogy csontokkal és hússal való táplálkozás után a kutya bélsarában csontsók, hús és ínak maradékaira akadtak, mert utánuk Réaumur és Spallanzani azt találták, hogy a csontok, inak és porczok ragadozó madarak, kígyók, kutyák sőt az ember gyomrában is feloldódnak, mely leletet Tiedemann és Gmelin is megerősítettek. A nagy forradalom alatt, a katonák és szegény nép élelmezését javítandók, a francziák az enyvhez fordultak; commissiók és az akadémia megállapították, hogy az enyv a legjobb állati tápanyag. De a tapasztalat azt mutatta, hogy emberek az enyvből készített eledelektől megundorodnak és a kórházban éveken át a betegeknek nyújtott csontenyv-leves adagolásával végre is fel kellett hagyni. Donné, Gannál önmagukon, William Edwards és Balzac valamint mások kutyákon tett táplálási kísérletei szerint, az enyv hozzájárul ugyan valamely tápszer tápértékének emeléséhez, de magában, vagy csak kenyérrel használva elégtelen tápszer.1) És e vizsgálók következtetései, bár kísérleteik mai ismereteinkhez képest igen tökéletlen eljáráson alapultak, leginkább megközelítették a valót, amint az Th. Bischoff és C. Voit2) kutatásaiból valamint közlendő saját vizsgálataikból is kitűnik. Bischoff és Voit ismert súlyos kutyát kevés hússal és e mellett különböző mennyiségű franczia enyvvel tápláltak. A mintegy 400b. nehéz állat, ilyenkor húsban gyarapodott és zsírt veszített, mint az a húgyban és bélsárban kimutatható valamint az evett húsban és enyvben foglalt nitrogén mennyiségének öszszehasonlításából is kitűnt. Midőn a kutya például egy napon 800 gm. húst és 200 gm. enyvet evett, testsúlya 67 gm. Inassal, és midőn 400 gm. húst és 300 gm. enyvet evett, akkor 100 gm. hússal gyarapodott; ellenben midőn csak 200 gm. húst és 200 gm. enyvet kapott, — a nitrogén-fogyasztás szerint ítélve — 245 gm. húst veszített, végre pedig midőn ugyancsak 200 gm. húst de 300 gm. enyvet evett, akkor az állat húsvesztesége ') Leírva találhatók e vizsgálatok: a) Zeitsclirift für Biologie. VIII. k. 297—312. lapján és b) A. Guérard-nál: Mémoire sur la gelatine. Paris, 1871. 47—70.1. 2) Th. Bischoff und C. Voit. Die Gesetze dér Ernálirung des Fleisckfressers. Leipzig mid Heidelberg, 1860. 215—241. 1.