Dr. Török Aurél: Jelentés III-ik Béla magyar király és neje testereklyéiről (Értekezések a természettudományok köréből, 23/4., 1894)
2 DE. TÖRÖK AURÉL. rés megerősítése a kriptának kiürítését követelé. E kriptának (t. i. az ú. n. Zichy-féle kriptának) egyik fülkéjében 1862. óta III. Bélának és első nejének Annának tetemei lévén elhelyezve, a ritka alkalom fontosságától áthatva, mint fajunk búvára, kötelességemnek tartottam a b. e. miniszterhez, emez a hazai tudományosságra nézve oly felette becses testereklyék embertani búvárlatának engedélyezése végett fordulni, a mely engedélyt a fenkölt szellemű miniszter legott meg is adta (ld. »Függelék« 1. sz. alatt.) Most, hogy a Mátyás temploma kjjáalakítása immár befejezéséhez közeledik, s így tehát a királyi ereklyék újból és végleges nyugalomba tételének ideje nemsokára elérkezik, valamint hogy a honalapítás ezredik évfordulóját megülni készül az ország, éppen időszerűnek kell tartanom a M. T. Akadémia becses figyelmét emez ereklyéknek úgy a nemzeti kegyelet, mind pedig fajunk tudományos kutatása szempontjából való nagy fontosságára felhívni, illetőleg a mindkét irányban teendő indítványaimra hazafias pártfogását kikérni. A királyi testereklyéken tett embertani tanulmányom eredményeit önálló nagyobb munkában lévén szándékom közrebocsátani, amelynek tárgyához méltó díszes kiadását az Árpádok egyik dicső sarja, a császári és királyi Fensége József Főherczeg legmagasabb kegyeibe venni méltóztatott, jelen székfoglaló értekezésemben, csupán csak előzetes tájékoztatás kedvéért amaz adatok egybefoglalására szorítkozom, amelyek a lelet eredetével, a lelőhely (t. i. a régi székesfehérvári Sz. István-féle bazilika romjainak) helyrajzi viszonyaival s e romok közt különböző alkalmakkor napvilágra jutott ereklyékkel ismertetnek meg bennünket. Úgy hiszem, emez adatok már magukban véve is eléggé megérdemlik egy külön értekezésben való méltatásukat, minthogy éppen ilyen tájékoztató ismertetés hathat leginkább buzdítólag őseink ereklyéinek kegyeletes megőrzésére. Márpedig a dicső honalapítók iránt való kegyeletet éppen fajunknak ismeretes sajátszerű politikai helyzeténél fogva a nemzet emlékezetében föléleszteni és folyton ébren tartani mindenha egyik elsőrangú kötelességünk lészen.