Értekezések a társadalmi tudományok köréből 4. (Budapest, 1875-1877)
Tóth Lőrincz: A szóbeliség, közvetlenség és nyilvánosság rendszere a polgári törvénykezésben, magyar szempontból / 3. szám
34 TÓTHI LŐRINCZ hatás ; ez a dolognak lelke. Mint ott , a példas hasonlat okáért felemlített mezőn, a főnyereség abban fekszik, hogy a termőföld mélyen átforgattatik, felpuhittatik, szellőztetés és tisztázás alá kerül, ami a jelenlegi igavonó állatok használata mellett soha oly fokon el nem érhető , úgy itt, az igazság földe, a szóbeli kifejtés, a bírák mélyen ható kérdései, a felek keresztkérdései, a közvetlen kihallgatás, az élő ige ereje által úgy felszántatik s úgy megtermékenyítetik, hogy az igazságos ítéletekben, az anyagi igazság létrehozásában mutatkozó aratás végtelenül felülhaladja a mostanit. S minél keményebb a föld, minél nehezebb a megoldandó vitás kérdés, annál szükségesebb a mélyenható feldogozás ; és véleményem szerint a legtévesebb eszme volna azt hinni, hogy a szóbeliség csak az egyszerűebb s könnyebb kérdéseknél alkalmazható hasznosan ; sőt épen a nehezebb és bonyoltabb kérdések teljes kifejtésére szükséges ezen rendszer, melynek mélyreható szemei előtt semmi rejtve nem marad. Az igazság mivelésének ez erőteljes rendszerében az igazság gyökerei mély ágyat nyernek, a kötött, száraz talaj feldolgoztatik, porhanyóvá tétetik, megnyílik a nyilvánosság, a jég és napfény tápláló behatásainak, mint a föld keble a gőzeke mélyreható munkája által. Nem csak nagyobb, de minőségre nézve is sokkal jobb termés s biztosabb, gazdagabb aratás várható az igazság jelenleg elgyomosodott kertében. Én nem ismerem a reformoknak, minden jóakaratuk mellett, veszélyes ellenségeit, mint azokat, kik a reformokat elvileg nem ellenzik ugyan, de azok életbeléptetését oly ürügy alatt hátráltatják, hogy még koraiak, mert az ország, a nép éretlen még elfogadásukra, s megemésztésükre. De végre is ily félénk bölcseség örökké lehetlenné teszi a haladást. Ha félünk vízbe menni, nem tanulhatunk meg úszni. Ha a népnek mindaddig nem adnánk jogokat, míg annak minden egyes tagja azon műveltséggel nem bir, mely véleményünk szerint szükséges arra, hogy kezében, mint gyermekében a kés vagy a tűz, veszélyesekké ne váljanak , úgy sohasem jöne el a jogegyenlőség, az alkotmányosság korszaka, s örökké gyámság alatt maradna az emberfaj nagy többsége, mely épen a jogok gyakorlata által szerzi meg lassan kint az érett-