Északi rokonaink. A Magyar-Finn és a Magyar-Észt Társaság közleményei 7. (1942)

Tasnádi Nagy András: Ünnepi köszöntő

kétségtelen, hogy az egyé­niség jegyei közül a­­nyelv a l­egszembe­­szökőbb és legmaradandóbb. A nyelv, »mely múltúnk legdrágább öröksége, jelenünk közvagyona s jövőnk bi­tos záloga«. És kifejti, hogy nyelvrokonságunkhoz kétség se férhet. De nemcsak nyelvrokonság áll fenn közöttünk.­­Faji ro­konságunk sem vitás már. És nem csak­­a magyar tudomány megállapításaira hivatkozhatott­ e tekintetben, hanem idézhetem a kitűnő német tudós, Winkler Henrik boroszlói egyetemi tanár kijelentéseit is, aki ezeket mondja: »1890-ben Finnországba utaztam, azzal a meggyőződéssel, hogy ott egyáltalán nem, vagy csak alig fogok külső típusbeli hasonlóságot találni a Magyar Alföldről évek óta jól ismert alakokkal. Az eredmény az volt, ah­ogy szinte az összetévesztésig azokat a személyeket­­véltem látni, akiket Szegeden, Debrecenben, Kecskeméten, vagy valahol másutt az Alföldön megfigyeltem.« Nem is csoda, a mi őseink is a Don-Volga tájékáról indultak el mai hazájukba, finn testvéreink történelmi múltja is oda vezet vissza. S mennyi a rokonság az évszázados küzdelmekben, harcok­ban, szenvedésekben, melyeket létünkért s a nyugati keresztyén kultúra és civilizáció védelmében harcoltunk. Az ellenséges elnyomás szörnyű századait kellett finn test­véreinknek kiállaniok épúgy, mint nekünk; nyelvüktől, nemzeti öntudatuktól, a lét elemi feltételeitől akarta őket megfosztani a durva önkény csakúgy, mint bennünket, s ők mégis épúgy fenn tudták tartani nemzeti létüket, mint mi, épúgy új életre tudták ébreszteni a már-már halottnak látszó Suomit, mint mi a legázolt, széttépett országunkat. Finnországot ellenségei nem egyszer feldarabolták, épúgy mint bennünket. Nekik is épúgy folytonos erőfeszítésekkel, ren­geteg véráldozattal kellett védeniök a megmaradt részeket s visszaszerezni, amit elraboltak tőlük, mint nekünk, ők is, mint mi — sokszor szörnyen megfogyva — de meg nem törve, áll­ták a történelem szörnyűnél­ szörnyűbb próbáit. Az orosz elnyomás, svéd uralom hosszú korszakait kellett kiállaniok finn testvéreinknek; az észtek már-már egészen eltűn­tek a történelem forgatagában, mi végigszenvedtük a tatárjárást, a török dúlás másfél évszázadát, Ausztria szívós velnnyomó tö­rekvéseit s hála Istennek, megvagyunk mégis. Nem lehetünk hitvány anyag sem testvéreink, sem mi. Ha azok lennénk, már elsöpörtek volna bennünket a história vi­harai, mint ahogy annyi népet tettek semmivé a népvándorlás s a későbbi évszázadok pusztító harcai. A finn nép ma is egyik oszlopa a keleti barbarizmus elleni küzdelemnek, mi is becsülettel álljuk­ helyünket ugyanezen az

Next