Esztétikai Szemle 2. (1936)

1936 / 4. szám - SZEMLE - Sebesi Ferenc: Látáselmélet és térelképzelés

pecskék válnak le, formálják a levegőt és közük a szemünkkel a dolgoknak képét. Empedokles a látás fizikáját a szemből és a tárgyakról kiáradó sugarak vegyülésével magyarázza. A mo­dern fizika undulációs­ elméletét Aristoteles közelíti meg leg­teljesebben, aki fölismeri a közvetítő közeg szükségességét. Aristoteles a következőket mondja: „Ennélfogva nem is látunk fény nélkül, mert éppen abban áll a szín­volta, hogy mozgatója a valósággal átlátszónak; az átlátszónak teljesült­­sége pedig a fény. Nyilvánvaló tanúj­ele ennek, hogyha valaki magára a látszószervre helyezi a színes tárgyat, nem fog látni, hanem előbb a szín hozza mozgásba az átlátszót (pl. a levegőt), ettől pedig a mozgás átterjed a vele közvetlenül érintkező ér­zékszervre.“2 A görög festészet fejlődése — amennyire a vázaképek és a római emlékek nyomán elképzeljük — párhuzamos volt a gondolkozás ezen eredményeivel. Ismeri és alkalmazza az em­pirikus perspektíva legegyszerűbb fogásait, sőt Agatharchos művészete éppen ezáltal vált nevezetessé. A görög festészet térelképzelése azonban különbözik a renaissance térszemlélet­től. A renaissance művész a geometria segítségével konstruált térbe helyezi alakjait, az antik festő azonban csak testekhez tapadó teret ismer; a test tömege sugalmazza ugyan a térbeli­séget, ennek következményeit azonban nem vezeti végig a kép egész felületén. A kép szerkezetén belül külön tér-szeletekkel találkozunk lazán összeillesztve s ennek egybe­simulását nem igazolja sem a térszerkesztés, sem a látáselmélet vagy a fejlett térszemlélet, csak a fantázia. Az egykorú pszichofizika kezdetlegességeit ime megtalál­juk a művészetben is. A kelet-ázsiai festészet térszemlélete a képszerkesztésnek hasonló eredményeit hozza létre, bár itt a művészi szándék egy egészen más lelkűlét kifejezője: a kelet­ázsiai művész többre értékeli a természetet varázsos jelentése szerint, mint optikailag. Az euklidesi geometria és optika térfeltevése a tér folyto­nosságának helyes felismerésén alakult, az ábrázolóművészet azonban nem jutott el még az összefüggő térábrázolást jelentő iránypont-perspektíváig. A ma is használatos geometria alap­pillérei készen állottak, de a művészet nem ismerhette fel a tér­­szerkesztés és a geometriai tér elvont feltételezése között az összefüggést. A művészet érzéki világa számára mindig idegen marad az elvont fogalmi gondolkodás. Ez a fogalmi rendszer nem lehetett a pozitív érzékelés alapja, csupán egy mechanikus módszert ígért a művészet számára; ez a módszer azonban ek- A lélekről (ford. Förster A.).

Next