Esztétikai Szemle 2. (1936)

1936 / 2. szám - SZEMLE - Benedek László dr.: Elnöki megnyitó

SZEMLE ELNÖKI MEGNYITÓ Az Eszthetikai Szakosztály első vidéki 1936 május 24-iki Debrecenben tartott felolvasó ülésén. A Magyar Psychológiai Társaság eszthetikai­ szakosztályá­nak alakuló ülésén 1933. nov. 12-én kifejezést adtam Társasá­gunk bizakodó optimizmusának, amellyel ennek a szakosztály­nak létesülését és a szakosztályi elnök, Mitrovics Gyula nagy­szerű szervező és irányító munkásságának várható kihatásait kísérte. A Magyar Psychológiai Társaság céltudatosan állott magasabbrendű nemzet­ kulturális hivatásának szolgálatában akkor, amidőn ezt a tevékenységi ágazatát a saját keretei kö­zött kiépítette, és most működésének 3-ik évében megállapít­hatjuk, hogy ez a szakosztály a műalkotás feltételeinek, alap­determinációinak kutatásában, a szép, mint abszolút érték ob­jektív és egyénfeletti vonatkozás­ rendszerének továbbformá­­lásában, tárgyi belátásra, kritikai megértésre törekvésében a teremtő­készséggel szemben, a kultúr-bölcseleti és pszichobioló­­giai határterületekkel való kapcsolatok továbbfejlesztésében, el­­ismerésre méltót nyújtott. Ha van is zseniális alkotó, aki a sa­ját belső lelki válságából meríti a teremtő képzelet hajtóerejé­nek egy részét, mégis kultúr­történeti tényként állapítható meg, hogy a nemzeti közösség gazdasági jóléte a teremtő szellem munkájának kedvez. A mi kis nemzetünk talán még soha sem volt távolabb a nemzeti élet teljétől, mint ma, amidőn az állam territóriumának beszűkítésével együtt korlátolt, kötött életfel­tételek között kénytelen erőkészletének nagyfokú redukciójával háztartásbeli egyensúlyának megőrzésére törekedni. Ezek a vál­ságos viszonyok még értékesebbeknek mutatják be a szakosz­tály teljesítményeit. Szeretnénk hinni, hogy az eszthetikai szakosztály az anti­­thezisnek negatív fázisán már átesett és életének további fo­lyásában minden erejét a magyar eszthetikai ízlés csiszolására, a művészi közszellem terjesztésére fordíthatja. A mai szakasz­

Next