Esztétikai Szemle 4. (1938)

1938 / 1-2. szám - TANULMÁNYOK - Boda István: Esztétika és filozófia (Befejező közlemény)

kotás valóságos tárgyából, (az ábrázolni vagy kifejezni kívánt külső vagy belső dologból) indul — hiszen így épen a „művészi“ teremtés maradna értelmezetlenül —, nem le­het kielégítő a műalkotásoknak — sokféleképen értelmez­hető (így pl. „kollektív“) — jelentéséből, „szignifikatív tartalmából“, szimbolikus értelméből, egy „szemiológiai“ elvből való kiindulás sem, de nem lehet kielégítő az egye­dül az alkotó művész szubjektív lelkiállapotából kiinduló, hagyományos értelmezésű „pszichológizálás“ sem. Mind­ezek a kiinduláspontok egyoldalúak: mindenikükben rej­lik értékes mag­­és a figyelembevételt megkövetelő szem­pont. Sem a művészi gyakorlat, sem a problématörténeti fejlődés szempontjából nem is emelhetünk semmi kifo­gást az ellen, ha mindezek a kiindulásszempontok megta­lálják a maguk külön-külön apostolait: egyoldalúan „ki­élezett“ megvilágításaik csak hozzájárulhatnak az objek­tív és igaz lényeg tisztázásához. Kritikai elemzéseink eredményéből az következik, hogy ha egyetlen (vagy leg­alább egyetlen középponti) kiindulást kívánunk válasz­tani, nyilvánvalóan olyan kiindulást kell keresnünk, ame­lyik minél több kiindulásszempont értékét tudja szá­munkra biztosítani, vagy azért mert egyéb jogos kiindu­lási szempontok is mintegy benne magában rejlenek és belőle kibontakozhatók, vagy azért mert legalább olyan természetű, hogy a különböző­­részlegesen jogos) kiin­dulás-szempontokat egymás között összhangzásra tudja hozni. Annak a — se nem „felülről“, sem „alulról“, de — „belülről“, a magát a „művészetet“ teremtő (és élvező) emberi lélekből való kiindulásnak szempontja, amelyet ajánlottunk (és amelyik lényeges vonásokban tér el a szubjektívizáló hagyományos „pszichológizmustól“) épen a maga minden egyéb szempontnál egyetemesebb és kö­­zéppontibb jellege folytán ítélhető a legalkalmasabbnak arra, hogy a művészetelmélet tudományos épületét reá alapozva kíséreljük meg fölépíteni. Ez a pont tüzetesebb megvilágítást kíván. 2. aj Az „értékes“ műalkotásnak egyik előfeltétele — t. i. legfőbb „tartalmi“ előfeltétele —, úgy mondottuk, az értékes lelkiség. E tétel a művészet esztétikája számára egybekapcsolja a szubjektív lélektani és az egyetemes értékelméleti problematikát, hiszen ez a fogalom: „érté­kes“ lelkiség magán a lélektanon továbbutal, az egyénfe­lettien objektív „szellemi“ szférára. Nincs itt helye a „szellem“ fogalom tüzetesebb értelmezésének;19 elég arra ” E kérdésre vonatkozóan v. ö. Sz. v. Boda,­ Leben, Seele, Geist und

Next