Figyelő, 1871. január-december (1. évfolyam, 1-48. szám)
1871-08-16 / 31. szám
FIGYELŐ. fajnak alkalmas tárgyául szolgálhatnak, a legtisztább fogalmakat szerezheti. 4. CSABA REGEKÖRE. Bizonyságául annak, mit fennebb mondank, hogy nagy hősök s ezek világa nyomában a búslakodó népek kedélye mennyire hajlik a regeszerü hagyományokhoz, és minő gazdag forrását fakasztja föl a regeszerű alkotásnak, itt áll a régi krónikásainknak csaknem mindenikénél nyomot hagyott Csaba-féle regekör. Míg a külföld krónikásai Etelének különböző nejeitől származott három fiáról: Ellák, Dengezics és Imákról beszélnek, mely a hármas számnál fogva magában is regeszerű: a magyar hagyomány szinte hármat említ ugyan föl, de más nevek alatt, s regéit újra regei hajlamok szerint a legkisebbhez Csabához köti. Krónikásaink szerint, kik e regetöredékeket reánk hagyták, Csaba, kit maga Etele, mint legkisebb fiát legjobban szeret (Priscus) anyja Rika, vagy Réka jóslata által még atyja életében ki van jelölve az uralkodásra. A testvéri küzdelemben (Krimhildi harca) Csaba győzne ugyan, de Dietrich (a halhatlan Detre, lásd Arany János Keveháza című költeményét) árulása miatt ő is csak öt ezred magával szabadul meg az eddig leigázott népek reá zajló özönéből. E kis serget azonban,— 10,000 elesett és sebesültnél a Csaba íré nevű gyógynövényt alkalmazván, — 15,éoo-re növeli s igy száguld vissza a hunok ősi tanyái felé. Ez írről Bejthe e név magyarázatánál igy szól: „Csaba íré, pimpinella germanica saxifraga (a növény tudományos latin neve) azaz Csaba kenőcse, mert azt mondják, hogy Csaba, Etele király fia, atyja halála után egyedül maradván meg mintegy 15,éop férfiúval, midőn ezek is megsebesültek, ezen füves gyógyitá meg őket, s innen van, hogy azóta az róla neveztetik.“ így beszélnek Kézai és Béla király névtelen jegyzője Csaba eltűnéséről s görögországi vándorlása és haláláról. Az első a székelyekről, mint Csaba népe egy részéről: „ezek azt hitték, hogy Csaba Görögországban veszett el; miért a nép ma is azt szokta mondani : akkor térj vissza, midőn majd Csaba visszatér Görögországból“, az utóbbi pedig azt írja Csaba magyarjairól (Saba mogeri) hogy ezeket ostobáknak tartották, mivel uzok halála után vissza nem tértek. A székelyek emez elszakadásáról szóló regéink krónikásainknál (Turóczi, pozsonyi és budai képes krónika) igen homályosak, de a nép ajkán fenmaradt a hagyomány máig mind a csodás nyílról, melylyel Csaba a gyógyfüvet föltalálja, mind pedig Ipolyi szerint Esztergom megyében a holtak harcáról szóló rege, midőn Csaba vitézei a borzasztó testvéri harc évnapjának éjjelén viszszatérnek s a Cigládmezőn „hallani“ a kardcsörgést és halálhörgést. Egyik krónikásunk (Turóczi) Csabát nagyatyjához Bendegúzhoz, ki még mindig az ősi (scytha) honban él, visszaszármaztatja 13 éves barangolása után, és itt halálos ágyán „hozzá hivatá a főnépeket a magyarok közül és kényszerité őket az ő istenekre Damasekre, hogy idővel ismét a Pannónia földére akarnának kimenni“ (Heltab, mit Székely krónikája ekként erősít meg: „a magyarok ismét kiindulának Scythiából, kiket két dolog indita fel, első Csabának Attila fiának testamentoma, a ki innét oda ment vala, ki mikor meghala a Damasek Istenre kényszeritette őket, hogy innét Pannóniának földét elfoglalnák.“ Íme, körülbelül ennyi az,a mit krónikáink és a néphagyomány nyomán a Csaba-féle regetöredékekből össze lehet állítani. Nagyon szerény maradványa egy hihetőleg igen gazdag regevilágnak, melynek nyomait azonban 12 —13 század eltörölhette. E kis regetöredékek azonban eléggé érdekesek arra, hogy a költő képzelete által kiegészíttessenek, a mint hogy ezek Jókai tolla által a legszerencsésebb földolgozást nyerték, melyet kötelességünk legalább a főbb vonásokban olvasóinknak bemutatni. P. Szathmáry Károly. *) Egyik hazai krónikásunknál „istud est praelium, quod hungari Crimhild praelium vocant usque in hodiernam diem“. (Ez az a harc, melyet a magyarok máig Krimhild harcának neveznek“); igen érdekes azért, mert a Niebelungen és magyar Attila hagyományok között az egyetlen összefűző láncszem. WALTER SCOTT: A százados emlékünnep alkalmából.) Pest, aug. 15. Walter Scott születésének százados évfordulóját ma ünnepük az angolok. De ez ünnepély nem csupán egy nemzeté, mert Walter Scott lángelméje a müveit világ minden részében hódított, s hatásának nyomai Európa minden irodalmában föllelhetők. Müveit lefordították, utánozták s csakhamar egész iskola támadt, mely Walter Scottot vallá mesterének. Ő valóságos atyja az újabb regényirodalomnak, s hatás tekintetében vele a XIX. század egy írója sem mérkőzhetik. Byron gyorsabban gyújtott, de az általa élesztett tűz hamarább is elhamvadt. E siker a költő absolut értéke felől még nem határoz ugyan, de határoz igenis a siker tartóssága, mely Walter Scott számára, a közönség kegyében, újabb tehetségek föltünése dacára is, maradandó helyet biztosított. Ez oly érdem, mely minden művelt nemzetnél elismerésre számíthat. Ez elismerést tényleg is kimutatni célja e vázlatos írói jellemrajznak, melyhez legtöbb adatot Schmidt Julián hosszabb tanulmánya szolgáltatott Walter Scott nem tartozik amaz irodalmi 365