Figyelő, 1871. január-december (1. évfolyam, 1-48. szám)
1871-10-16 / 39. szám
van mentsége a hősnek, de a haza földje ellen, melylyel beborítják, táltos lovának sincs mentsége, bár a táltos lónak röpülni is kellene tudnia. (Holtak harca, Sz.László). Etele fiainak eleste, Csörsz vége. Meg kell azonban vallanunk, hogy e két utóbbi sajátság a mese kereksége és költői igazságszolgáltatás a magyar regéknél ugyan átalános, de nem kizáró sajátság. Mint a természettudományban, úgy az aestheticában az apróbb, finomabb vonások azok, melyek fejt a fejtől elkülönzik s biztosabb jegyekül szolgálhatnak. Az állatok szerepeltetése ugyan a nyugati népek regéiben is megvan. Látjuk ezt például nagy mértékben a skandináv mythologiában és regékben, hol nemcsak az ősszarvas, de az ős jávorfa is szerepel, a germán hitregében, hol a Walhalla hőseinek vadkanja, bár mindennap elköltik, másnapra megelevenül, a rómaiban, hol Romulust és Rémust farkas szoptatja; a jóslatoknál pedig épen főszerepet játszanak, de a magyar regékben az állatok szereplése sokkal fensőbb és jelentékenyebb körben mozog. Itt a lélekvándorlásig látszik e szereplés fölemelkedni. A csod a szarvas, a fehér turul, a táltos ló értelmes, beszélő tehetséggel biró lények, sőt mint látjuk, a fehér szarvas a nemzet hagyományos vágyát, tehát szellemét képviseli; a turul madár épen mint Réka királyné szelleme szerepel, a táltos-ló pedig le egészen újabb népmeséinkig és a mai babonás hitig beszél, ura sorsában részt vesz, sőt legtöbbször bizonyos fensőbbségi szellemet árul el. Ily körét az állatok szereplésének a nyugati regékben hasztalan keressük. Az ellentétek szélsőségei megjelennek ugyan minden nép regéiben, de oly átalánosságban, mint a magyarnál, aligha. Itt soha sincs közép mérték. Csak óriások és törpék szerepelnek s az utóbbiak (Mákszem Jankó, Borsszem, Paprika Jancsi) már önmagukban is ellentétet képeznek, a mennyiben a törpének rendszerint óriási ereje, nagy esze, hét vörös szakála stb. van. Népmeséinkben csak királyok, vezérek és szegény emberek, lovászok, kocsisok szerepelnek, a középrend alig fordul elő valahol. — Szóval egész regevilágunk absolut monarchia. A tündérek a magyar regevilágban történeti múlttal biró lények s egyetlen nép regéiben sincsenek—a mennyire mi ezeket ismerjük — ily, hogy úgy mondjuk, buján fejlett költészet által kiemelkedve. Már a hunnok és magyarok tündérektől származnak s az összeköttetés, mely a regei mythoszt e tekintetben a természet tüneményeivel összeköti, egyenlően szerves és költői. Vörösmarty szétfosztó „délszaki tündére“ s a délibáb, mely több regénkben szerepel s melynek báb bába neve kétségbevonhatlanul ide utal, ily összefüggésben és ismétlésekben csakis a magyar regevilág sajátja. Az álomlátás, álom-magyarázat is jóval koraibb keletű a magyar regében, hogysem azt a középkor nyugati babonáiból lehetne származtatni. (Almos születése.) Ugyanígy vagyunk a csillagjóslattal, csillaghullással, melyek jelentősége és összefüggése az emberek sorsával az Európában elterjedt csillagjóslat (Astrologia) hatását megelőzi, s mely a néphitben, mérnök állítani, a tudományos világ minden befolyása nélkül máig is megvan. (Petőfi „Ne válaszszunk magunknak csillagot?“) A csodafü, vasfű szereplése is már Csabánál elkezdődik s azóta népmesénk minden korszakában (Sz.László füve, tisztesfü stb.) föltalálható. Ez már egyenértékű a magyar regében a nyugatiak „bölcsesség kövével“ , mert a „vasfű“ zárat nyit, követ hengerit, sebet gyógyit, megifjit, a vakok szemevilágát visszaadja stb. stb. Az erő kifejezése számokban. A hasonlítási fokozatokról már szóltunk. Ez közönségesen a hármas számot adja ki, (mint a réz, ezüst arany) néha átmegy a 4-es számba is, mi újra a magyar nyelv egyik kiváló sajátságának a „legis- r égnek“ felel meg. De leguralgóbb és csaknem magyar számnak nevezhető a 7-es szám. Hét nemzetség, hét vezér alatt indul el; a regék „heted-hét országon túl“ kezdődnek, a legóriásibb szörnynek rendesen hét feje van. A 4-es szám az elemekre vonatkozik. A táltos ló rendesen azt kérdi: „úgy repüljek-e mint madár, szél, vagy mint gondolat“ ? stb. Ami már a gondolat menetéről, mint nemzeti sajátságról, a szokásos regei szállásformákról s végre magáról az irályról lesz elmondandó, az ezen tanulmányok végén fog következni. II. K KERESZTYÉN REGÉK. A keresztyén regék neve alá igen természetesen az úgynevezett legendák is befoglalandók, mert nézetünk szerint a legendák csakis azon célzatosságuknál fogva térnek el más regéktől, melyet a jámbor hívőknek vallásukban erősítése céljából nyertek. Más szóval: a legendák nem egyebek, mint keresztyén irány regék. Az alak nem szolgáltat semmi tájékozást, mert a legendák a legrégibb korban kötetlen alakban jelennek meg, míg később rythmicus hangzatot, végre kötött alakot nyernek. Senki sem várhatja tőlem, hogy e rövid tanulmány folyamában minden keresztyén mythoszszal biró regét felöleljek, elég lesz, ha a legjelesebbeket, átalános elterjedést nyerteket s főleg azokat mutatom be, melyeken a keresztyén vallás befolyása mellett azon speciális nemzeti vonások is föltűnök, melyeket fönnebb jeleztem s melyeket vagy történelmi összefüggésük, vagy épen ezen nemzeti fölfogás, vagy gondolatmenet különböztetnek meg.