Figyelő, 1871. január-december (1. évfolyam, 1-48. szám)
1871-11-08 / 42. szám
4g4 FIGYELŐ, küzdelmeiben, harcolni a kitüntetésekért, csusznáraászni a jó helyekért. Nem maradhat tovább az árnyékban, béké s nyugalom áldásait árasztva a harcolókra, midőn azok kimerülve otthon akarnak enyhét keresni, mert neki is a forró nap alá kell állania, hogy vívjon, s minden győzelmet egy erény sírkövével jelezzen meg. Elhagyott családi tűzhely, felelősség terhe alatt reábizott gyermekei idegenek gondja alatt, szerénység, önzetlenség, türelem, engedelmesség, önmegadás, mindezen erények, melyek a nőket e föld angyalaivá dicsérték, lábbal tapostatnak, míg az emancipált nő büszkén töri magát a szemet kápráztató fény után, a közélet magaslatára vágyván emelkedni, valódi erényei a föld színén általa mellőzve, elfeledten senyvednek. Tagadhatlan, hogy a nők méltán panaszoskodhatnak jogaik megcsorbításáért, de vájjon segíthet-e rajtuk a túlságba hajtott követelés. A nő egyéniséget hamis ürügy alatt elvitató törvények, melyek őket a gyermekekkel egy sorba helyezik, méltó panaszt idézhetnek elő a nők ajkain, de ezt nem szüntethetik meg az által, ha bíráskodási s katonáskodási jogot sikerül is kivívniok. Bocsássátok a nőket a közélet sorompóin belül, ott a férfiak önzését, durvaságát, s dicsvágyát tanulják meg, s elraboljátok török befolyásuk valódi eszközeit. Mert befolyásuk inkább erkölcsi, mint szellemi, s szellemi csak annyiban, amennyiben az erkölcsi természeten átszivárog, s ha leromboljátok az erkölcsi természetet, ha meggyöngültek erényeit, beszennyezitek szentségét, mi maradhat meg befolyása erejéből? Tért nyer, de erejéből veszit, kültisztességet ragad magához erényei árán, apját, gyermekét leszorítja a térről, a természet által ezeknek rendeltetett helyet bitorolván. Igen, a természet által van ez kijelölve, bármit mondjanak is az egyenjogúsítás hősei. Gyönge izmai, finom bőre, izgatottságra hajlandóbb szervezete, érzékenysége kizárják a nőt a megfeszített testi munkát igénylő hivatalokból, míg az ösztön túlsúlya az értelem fölött, az érzemény uralma a hideg okoskodás fölött alkalmatlanná teszik a gyöngéd nememet a bírói s törvényhozói székek elfoglalására. Erejének lényege a láthatlan nyugodt erkölcsi befolyásban áll, teendőit inkább az anyai s női kötelességek alkotják. Az egyenjogúságért rajongók e kötelezettségeket háttérbe szorítják, elsőbbséget adván a választhatási s szavazási képességnek. Egy férjét s gyermekeit igazán szerető nő sohasem tölti el idejét heveréssel, s nem találhat életében ürességet. Mert maga a gyermeknevelés minden haszivű nőt teljesen elfoglal, mert a nevelés nem szorítkozhatik kizárólag az iskolában töltött órákra, a példa ereje a családi életben válik termékenynyé. S az a szellemdús és tudományos nő, ki gyermeke nevelésénél többre becsüli a bírói széket, a tudós értekezéseket, a kardcsörgetést stb., nehezen felelhet meg az itt megkívántató igényeknek. Félig bevégzett vázlat ez, sem férfi sem tökéletes nő, ki nem igazgathatja kellőleg a férfiakat, sem gyermekeit hűségesen nem nevelheti. De a valódi nő, kinek dicsvágyát gyermekeinek imádata, s férjének benső szeretete kielégíti, ki katonai hajlamait háztartása rendbentartására fordítja, kinek szive férje szeretetén kívül más hiú tisztesség után nem vágyik, egy olyan nő, ki nem tartja gyöngeségnek, ha öltöző-asztala mellett a tükörbe néz, s igyekezik minél szebb lenni, ki ad valamit a kulcsinra, ruháira, szerényen és nem sokat beszél, türelmes, szellemdús és igyekvő, ki inkább szeret, mint okoskodik, s még sem szeret vakon, ki csókkal dorgál, s mosolylyal békit, s csak ilyen s lehet az, kiről az ifjú édesen álmodik, s ki több jót eszközöl a világban, inkább emeli a nőnem dicsőségét, mint összevéve minden nőkapitány, bíró, ügyvéd, és képviselő. Tevékenysége nem szoríttatik láncok közé, találhat mindig hozzá illő működési kört. Ott vannak a szegények, betegek körülte, azokat látogatja meg. Ha gyűlésbe szeretne menni, ott vannak a gazdasszonyi, árvaházi, nőnevelési egyletek, hol mindenütt üdvöt árasztva jelen meg. Ott az irodalom, szabad óráiban azzal foglalkozhatik, s férjétől kérhet fölvilágosítást, lehet, hogy a férj figyelmét a fehér puha kéz gyöngéd szorítása szórakozottá teszi, de nem okoz-e már e figyelmetlenség is több gyönyört, mintha valami társaságban hoszszú értekezését ásítással üdvözlik, vagy elválási periratát éles ellenérvekkel ostromolja a kérlelhetlen ellenfél. A természetim nő szereti gyermekeit, azokra gondosan vigyáz ; de az egyenjogúsított nő kicsinyei sem az államé, sem az övé ; azok a vaktörténet labdáiul tekintendők. A természethű nő játszik gyermekeivel, azok letiporják néha ruháit, összepiszkolják tiszta keztyüit; az egyenjogúsított nő nem alázza le magát a gyermekkel való játszásra, gyermekét s annak játékait cselédekre bízza. Legyenek a nők szépek, nőiesek, kik a boncterem, s törvényszék helyett inkább vágyakoznak a kelmekereskedésbe, kik felvarrják a