Figyelő, 1872. január-december (2. évfolyam, 1-52. szám)
1872-10-20 / 42. szám
Megjelenik minden VASÁRNAP. ELŐFIZETÉSI DÍJ : Egész évre .... 8 frt. Fél évre ...............4 frt. Évnegyedre. . . 2 frt.'] FIGYELŐ. ^odaírni, és t^iti^ai fidilap. Felelős szerkesztő: SZÁN A TAMÁS. Szerkesztő lakása: Új Magyar utca 37. szám, I. emelet.*u*~ Kiadóhivatal: AIGNER LAJOS könyvkereskedésében váci utca II. szám. II. ÉVFOLYAM. PEST, 1872. OKTÓBER 20. 42. SZÁM. Tartalom. Kisfaludy Sándor. Sana Tamás. — Egy kis Thewrewk-háboru. Torkos László. — A tót népmesék mythologiájához. Loos J. — Lapszemle. — Szini szemle. — Tárca. — Rövid szemle. KISFALUDY SÁNDOR. (Születése százados évfordulójának alkalmából.) IV. „Tűzre felét !“ írta Kazinczy egyik csípős epigrammjában „Himfy szerelmeidnek megjelenésekor. Elvitázhatatlan tény, hogy e verses regény huszonnyolc énekes négyszáz dala közt több van olyan, mely nem képez nélkülözhetetlen láncszemet az egésznek szerkezetében; hogy a dalok nagy része más elhelyezést is megtűrt volna; hogy egyes képek, hasonlatok, fordulatok gyakran ismétlődnek, s a költő, kivált a „Boldog szerelemében oly elmélkedésekkel is foglalkozik, melyek képzelődését idegen éghajlat alá, s más eszmekörbe vonják, de azért Kazinczy bírálata ép oly túl szigoru, mint a mily kegyetlen volt az az igazság, melyet Kölcsey a lángelméjű Csokonain elkövetett. Sem egyik sem másik nem emelkedvén a műtörténész álláspontjára, sivatag elméletüknek biablonjával közeledtek a költő felé, kinek főérdeme épen az, hogy ismeretlen tájakon tört utat géniuszának. Mind Kazinczy, mind Kölcsey absolut becset csak a klassicismusnak tulajdonítottak, s ugyanekkor a fejlődő irodalmi élet elé is gátat emeltek elméleteikkel. Régi igazság az, hogy az ítésznek, mielőtt a költő felett súlyos ítéletet mondana, be kell magát élni annak világába, eszmekörébe. Már Göthe’tanitá: Wer den Dichter will verstehen, Muss in Dichters Lande gehen. Ez igazság mellőzése nem egy különben tiszta főt tett elfogulttá határozott tehetségek és érdemek iránt. így volt ez a klassikai míveltség emlőjén táplálkozott Kazinczyval is, ki nem értette meg s ekép nem is tudta méltányolni Kisfaludy Sándor féket nem ismerő csapongását és szeretetreméltó szabadosságát. A bőbeszédűség, kivált ha ismétlésekkel jár (s ez alig elkerülhető) nem költői erény, de más részről az is bizonyos, hogy a heves, túláradt érzelem, már természeténél fogva, nem tiszteli a formák kényelmetlen korlátait, s gyakran még az áradozástól sem óvakodik. E mindent magával ragadó szenvedély képezi a „Boldog szerelem“ legerősebb, legszembeötlőbb vonását. Kisfaludy maga is bevallja, hogy Himfy-je hevenyen volt érezve, gondolva és írva, de ha mindezt egy szóval nem érinti is, a termelés rohamosságát már maguk a „Boldog szerelem“ dalai elárulják. E rohamosan nyilatkozó szenvedély és képzelem szüli nála a melléknevek, jelzők bőségét, s ama képes beszédet, mely Kisfaludyt korának költői közt kiválóan jellemzi. Képzelődésével az egész természetet bekalandozza, minden jelenségében anyagot talál, képeit, hasonlatait legtöbbször annak köréből választja. A negyedik ének e részben kiválóan jellemző. A képek egész cyclusával kezdődik, s a költő leírásának minden tárgyát vonatkozásba igyekszik hozni kedélyhangulatával. Éjjel a teremtés minden lénye nyugtot talál, csak ő az, ki folyvást hányódik, kit örökös küzdelemre ítélt végzete. Ez eszme tagadhatlanul bő tápot nyújt a költői képzelődésnek, s a legnagyobb költők is nem egy változatban dolgozták föl, de Kisfaludy Sándort a természet iránti vonzalma veszélyes örvény szélére ragadja. Minden képet szívéletének körébe igyekszik vonni, festése csaknem a leltározásig megy, s örökös hasonlítgatásai úgy tűnnek föl, mintha csak enyelegni akarna fájdalmával. A képzelődés, mely egyik tárgyról a másikra csapong, e kalandozás által veszít erejéből, s utójára is eltikkadva hull alá. Így vagyunk a harmadik ének első versszakaival is, melyek a háború vad dühét festik tagadhatlanul élénken, de itt-ott túlságos részletezéssel, hosszadalmasan. S e gyöngeséget még képzelmének nagy tevékenysége sem képes elfeledtetni. „Himfy“ a költői hasonlatok kiapadhatlan forrása; festésein ragyogó színvegyület ömlik el, s érzéki, egész valójában költői nyelvezete meglepő hatású ellentétekben bővölködik.