Figyelő, 1872. január-december (2. évfolyam, 1-52. szám)
1872-02-25 / 8. szám
Megjelenik minden —A 1D»VASÁRNAP.FIGYELŐ. Szerkesztő lakása: Magyar utca 37. szám, /. emelet. ELŐFIZETÉSI DÍJ : Sfyidalim, csitikai hldilap, Kiadó hivatal: AIGNER LAJOS könyvkereskedésében . Évnegyedre .... 2 frt. Felelős szerkesztő: SZÁN A TAMÁS. váci utca II. szám. II. ÉVFOLYAM. ___________ PEST, 1872. FEBRUÁR 25. 8. SZÁM. Egész évre .... 8 frt. . Fél évre ...............4 frt. I____________________ Tartalom. A pogányság befolyása a keresztény művészetre. Zsilinszky Mihály. — A magyar népdalról. Aigner Lajos. — A dráma története. Révy László. — Hazai irodalom. St. T. — Lapszemle. — Dawison ..II. Richard‘‘-ban. Molnár György. — Rövid szemle. A POGÁNYSÁG BEFOLYÁSA A KERESZTÉNY MŰVÉSZETRE. (Vége.) A világ eszmények által kormányoztatik, de ritkán vagy soha nem létezett oly eszmény, mely mélyebb s egészben véve üdvösebb befolyást gyakorolt volna, mint a sz. Szűznek középkori felfogása. Először is a nő illető helyére emeltetett, és a gyöngeség szentsége épen úgy elismertetett, mint a gyász szentsége. A nő többé nem volt a férfi rabszolgája vagy játékeszköze, nem köttetett többé össze az alárendeltség és érzékiség fogalmaival; a nő az anya szűz személyében új spherába lépett, s oly tiszteletteljes hódolat tárgyává lett, minőről az ókornak fogalma sem volt. A szeretet eszményittetett. A női méltóságnak erkölcsi vonzerejét és szépségét csak ekkor kezdték először érezni. Egy uj jellemtípus jött létre; a csodálatnak egy uj alakja lön felállítva. Ezen eszményi típus ama nyers, tudatlan és tévelygő korban oly fogalmat nyújtott a gyöngédségről és tisztaságról, mely a múltnak legmíveltebb korában is ismeretlen volt. Azon eleven gyöngédséggel teljes lapokon, melyeket néhány szerzetes iró hagyott hátra égi védasszonyának tiszteletére, azon milliók között, kik sok országban és korszakban nem eredmény nélkül akarták jellemeiket annak képe szerint alakítani, azon szent leányok közt, kik Mária iránti szeretetből a világnak minden fényéről és örömeiről lemondottak, és böjtölés, virrasztás és alázatos könyörületesség által akarták magukat méltóvá tenni áldásaira, a becsület iránti új értelemben, a lovagias tiszteletben, az erkölcsök szeliditésében, az ízlés finomításában, mely a társadalom minden körében elterjedt, ezekben és sok más nyilvánulásban feltalálhatjuk befolyását. Mindaz, ami jobb volt Európában, a körül csoportosult, és művelődésünk sok tiszta eleme onnan veszi eredetét. De ennek díja, és talán szükséges díja a Szűznek dicsőítése volt, kit végtelen hatalom és végtelen szolgálatrakészség mindenütt jelenvaló istensége gyanánt tiszteltek. A legendák úgy tüntették elő, mint a ki mindenféle csodákat mível, az embereket a nyomor és bűn legmélyebb örvényeiből kiszabadítja és a megszomorodottaknak minden időben leghatalmasabb és legbiztosabb menedékül szolgál. A festészek isteni dicskoronával festették, mint aki fiával egyenlő, vagy még magasabb rangon, az egekben ítél az emberek felett. A nép imádságaiban egyformán szólíttatott meg a Mindenhatóval. Hasonló, bár nem ily fokú tiszteletben részesültek csakhamar a többi szentek is, kik a pogányság alsóbb isteneinek helyét foglalták el, és kik ámbár mint azok, mindenütt jelenvalóknak tiszteltettek, mégis különös védurasági körrel bírtak. Míg a kereszténység ily módon újra felélesztette a polytheismust, melynek értelmi állapotát visszaidézte, addig a bálványimádás iránti hajlam, mely az ily állapotnak kísérője szokott lenni, nem kisebb erővel terjedt. Elméletben ugyan a képek kizárólag az imádás segédeszközeinek tartottak, de a gyakorlatban és a legfőbb egyházi hatalom átalános helyeslésével csakhamar az imádás tárgyaivá lettek. Ha az emberek csak arra használják a látható jelképeket, hogy az imádott személy jelenlétéről eleven képzetet szerezzenek maguknak, és ha az egyetlen különbség, melyet a különböző képek között tesznek, azon hűség és erő fokától ered, melylyel a képzelemre hat, akkor az csakugyan nem bálványimádás. De ha ezen túl mennek, és valamely képnek benső erő eszméjét tulajdonítják, ha azt mondják, hogy egy kép, minden más képektől eltérőleg, csodákat mível és szellemi áldást terjeszt, ha hosszú zarándoklások tárgyává tétetik, és azt állítják, hogy annak csupán jelenléte elegendő egy elromlott város megvédésére, vagy a döghalál és