Figyelő, 1872. január-december (2. évfolyam, 1-52. szám)
1872-05-26 / 21. szám
› Megjelenik minden VASÁRNAP.FIGYELŐ. ELŐFIZETÉSI DÍJ : Egész évre .... 8 frt. · Szerkesztő lakása: › Magyar utca 3. szám, I. emelet. —›n‹OFél évre .............4 frt. ^adatott, és ^itiliai fjdilap. Kiadóhivatal: AIGNER LAJOS könyvkereskedésében Évnegyedre .... 2 frt. Felelős szerkesztő: SZANA TAMÁS. váci utca 18. szám. ] II. ÉVFOLYAM. PEST, 1872. MÁJUS 23. ___ 21. SZÁM. ff Tartalom. Szépirodalmunk és az újabb nemzedék. Závodsky Károly. , — Phraseologia és logika. Névy László — A „Tudományos gyüjte- I mény hatása. — Lapszemle. — Szini szemle. — Pasinka. (Elbeszélés.) — Rövid szemle. SZÉPIRODALMUNK ÉS AZ ÚJABB NEMZEDÉK.*) Veni Creator Spiritus. I. Mikor a forradalom napjai leviharzottak, az utósó nagy próba meghiúsult, a siri, néma csend beállott, s a kényuralom vasigája a nemzetet mint egy nehéz, kínos álom gyötrő, szorongó lihegésben tartotta: mindenki azt hitte, hogy veszve vagyunk, hogy irodalomtör- ténetünk befejeződött. Elszóródtak, elzüllöttek szanaszét a szellem munkásai: volt a ki „felkelt és sírva elment útjhont keresni túl a tengeren“ ; volt a ki itthon maradt és idehaza bujdokolt hazátlanul, minden percben rettegve a felfedeztetés veszélyétől és mégsem bírva megválni az édes szülőföld határától. Maradásukat jutalom koszorúzta. „Végre is enyhült a jég és indult a határ“, visszatérhettek Pestre, szellemi életünk gyypontjába, hogy hajlamaikat követhessék, elhagyott isteneiknek áldozhassanak. A dal újra zengett, a tudomány hirdette az igazságot. Az első bátrabb szó, merészebb tett Szilágyi Sándoré volt. Lelkessége inkább csak ámulatot gerjesztett mint ébresztett, megtoroltatása következtében pedig a hivő reménysugár csupán csalóka lidércfénynek tetszett, íróink nem csüggedtek, nem hallgattak többé el, ha félve, ha óvatosan, de mégis dolgoztak, munkálkodtak, lelkiismeretesen, anyagi jutalom reménye nélkül. Üldöztetéssel, börtönnel fizettek nekik, és ők büszkék voltak e díjra, magasan hordták fejüket, méltóságosan viselték a keresztet. A zaklatás elöl lopva, titokban összegyülekeztek, és ott beszélték el bánatukat, ott öntötték ki keserűségüket, melyeket még rejteni, elnyomni kellett. Egymás hite, szenvedése, példája, ereje — buzdította, vigasztalta és erősítette őket. S nem eredménytelenül. A meggyújtott tüzet elaludni nem hagyták, mindegyre gondosan szították, — és ez folyton nagyobbodott. A lelkesültség mindig erősebb gyűrűket vert, a levegő is könnyült, az ég is derengett; lassanlassan az élet szélesebb körben vált otthonossá, a feltámadásnak jelei sűrűbben és sűrűbben jelentkeztek, — a nemzet felocsúdott tetszhalálából. Mi eszközölte ezt? — az irodalom. Mindenki beösmerte s mindenki törekedett meghálálni olyképen, hogy maga is az ur szőlőjének napszámosai közé sorakozott. S ez által kevés idő múlva oly élénk pezsgés, oly örvendetes lendület mutatkozott, hogy a legvérmesebb reményeket is fölülmúlta. Valóságos forrongás volt ez. A ki felkelt és már remélett : — versírásnak; a ki még busongott: — borivásnak adta magát. Ez a két foglalatosság dívott általában. Találkoztak, és a legtöbben, kik a kettőt együttesen űzték, az édest a hasznossal vegyítették. Vojtina amit magáról vallott, azzal sokakat jellemzett szólván: Tele vagyok, dallal vagyok tele, — Nem mint virággal a rét kebele, Nem mint sugárral, csillaggal az ég, De tartalmával a poshadt fazék. Vagy mint csatorna, földalatti árok, A melybe nem csupán harmat szivárog. Hanem ez a kóros állapot sem tartott örökké. A kritika gyomlált, szaggatott, ítélt; a cselekvési tér több oldalról megnyílt; a hívatlanok tért nyertek másutt; a hivatottak megint beszentelhették költészetünk templomát és áldozhattak tiszta tömjénfüsttel, nemes illattal, igaz hozsánnával. Mindenki meggyőződhetett, hogy a magyar irodalom nemcsak él, sőt virágzik, jövendője van. . . . S hogyan állunk mostan ? Szépirodalmunk ismét hanyatlóban. Nem én vagyok az első, a ki ezt mondja, nem is az utósó, a ki ismétli, mert fájdalmasan érezzük és tapasztaljuk ezt a szomorú jelenséget sokan. Ki szépirodalmi lapjainkat figyel ?) E cikkre lesznek észrevételeink, melyeket azonban csak teljes megjelenése után mondunk el.