Figyelő, 1872. január-december (2. évfolyam, 1-52. szám)

1872-05-26 / 21. szám

› Megjelenik minden VASÁRNAP.FIGYELŐ. ELŐFIZETÉSI DÍJ : Egész évre .... 8 frt. · Szerkesztő lakása: › Magyar­ utca 3­. szám, I. emelet. —›n‹­­O­Fél évre .............4 frt. ^adatott, és ^itiliai fjdilap. Kiadó­hivatal: AIGNER LAJOS­­ könyvkereskedésében Évnegyedre .... 2 frt. Felelős szerkesztő: SZANA TAMÁS. váci­ utca 18. szám. ] II. ÉVFOLYAM. PEST, 1872. MÁJUS 23. ___ 21. SZÁM. ff Tartalom. Szépirodalmunk és az újabb nemzedék. Závods­ky Károly. , — Phraseologia és logika. Névy László­ — A „Tudományos gyüjte- I mény hatása. — Lapszemle. — Szini szemle. — Pasinka. (Elbe­­szélés.) — Rövid szemle. SZÉPIRODALMUNK ÉS AZ ÚJABB NEMZEDÉK.*) Veni Creator Spiritus. I. Mikor a forradalom napjai leviharzottak, az utósó nagy próba meghiúsult, a siri, néma csend beállott, s a kényuralom vas­igája a nem­zetet mint egy nehéz, kínos álom gyötrő, szorongó lihegésben tartotta: mindenki azt hitte, hogy veszve vagyunk, hogy irodalomtör-­­ ténetünk befejeződött. Elszóródtak, elzüllöttek szanaszét a szellem munkásai: volt a ki „fel­kelt és sírva elment útj­hont keresni túl a ten­geren“ ; volt a ki itthon maradt és idehaza bujdokolt hazátlanul, minden percben rettegve a felfedeztetés veszélyétől és még­sem bírva megválni az édes szülőföld határától. Maradásukat jutalom koszorúzta. „Végre is enyhült a jég és indult a határ“, visszatérhettek Pestre, szellemi életünk gyypont­­jába, hogy hajlamaikat követhessék, elhagyott isteneiknek áldozhassanak. A dal újra zengett, a tudomány hirdette az igazságot. Az első bát­rabb szó, merészebb tett Szilágyi Sándoré volt. Lelkessége inkább csak ámulatot gerjesz­tett mint ébresztett, megtoroltatása következ­tében pedig a hivő reménysugár csupán csa­lóka lidércfénynek tetszett, íróink nem csüg­gedtek, nem hallgattak többé el, ha félve, ha óvatosan, de mégis dolgoztak, munkálkodtak, lelkiismeretesen, anyagi jutalom reménye nél­kül. Üldöztetéssel, börtönnel fizettek nekik, és­­ ők büszkék voltak e díjra, magasan hordták fejüket, méltóságosan viselték a keresztet. A zaklatás elöl lopva, titokban összegyülekeztek, és ott beszélték el bánatukat, ott öntötték ki keserűségüket, melyeket még rejteni, elnyomni kellett. Egymás hite, szenvedése, példája, ereje — buzdította, vigasztalta és erősítette őket. S nem eredménytelenül. A meggyújtott tüzet el­aludni nem hagyták, mindegyre gondosan szí­tották, — és ez folyton nagyobbodott. A lel­­kesültség mindig erősebb gyűrűket vert, a levegő is könnyült, az ég is derengett; lassan­­lassan az élet szélesebb körben vált otthonossá, a feltámadásnak jelei sűrűbben és sűrűbben jelent­keztek, — a nemzet felocsúdott tetszhalálából. Mi eszközölte ezt? — az irodalom. Mindenki beösmerte s mindenki törekedett meghálálni olyképen, hogy maga is az ur sző­lőjének napszámosai közé sorakozott. S ez által kevés idő múlva oly élénk pezsgés, oly örven­detes lendület mutatkozott, hogy a legvérme­­sebb reményeket is fölülmúlta. Valóságos for­rongás volt ez. A ki felkelt és már remélett : — versírásnak; a ki még busongott: — borivásnak adta magát. Ez a két foglalatosság dívott általában. Találkoztak, és a legtöbben, kik a kettőt együttesen űzték, az édest a hasznos­sal vegyítették. Vojtina a­mit magáról vallott, azzal sokakat jellemzett szólván: Tele vagyok, dallal vagyok tele, — Nem mint virággal a rét kebele, Nem mint sugárral, csillaggal az ég, De tartalmával a poshadt fazék. Vagy mint csatorna, földalatti árok, A melybe nem csupán harmat szivárog. Hanem ez a kóros állapot sem tartott örökké. A kritika gyomlált, szaggatott, ítélt; a cselekvési tér több oldalról megnyílt; a hívat­lanok tért nyertek másutt; a hivatottak megint beszentelhették költészetünk templomát és ál­dozhattak tiszta tömjénfüsttel, nemes illattal, igaz hozsánnával. Mindenki meggyőződhetett, hogy a magyar irodalom nemcsak él, sőt virág­zik, jövendője van. . . . S hogyan állunk mostan ? Szépirodalmunk ismét hanyatlóban. Nem én vagyok az első, a ki ezt mondja, nem is az utósó, a ki ismétli, mert fájdalmasan érezzük és tapasztaljuk ezt a szomorú jelen­séget sokan. Ki szépirodalmi lapjainkat figyel­ ?) E cikkre lesznek észrevételeink, melyeket azonban csak teljes megjelenése után mondunk el.

Next