Figyelő, 1873. január-december (3. évfolyam, 1-52. szám)
1873-02-23 / 8. szám
86 FIGYELŐ s jogaiban, nagyon méltányosnak találjuk, hogy kültagsági illetékük jóval szerényebb legyen, mint a folytonosan élvező rendes tagoké. Mert a vidéki írók, művészek, tanárok stb., nem is említve az országos egyleteket, saját tartózkodási helyeiken s környékükön úgyis nagyon igénybe vannak véve anyagilag és a sok mindenféle művelődési s egyéb egyesület által, melyektől már állásuknál fogva sem tarthatják magukat távol. Abban a reményben fejezzük be cikkünket, hogy az „írói s művészi kör“ csakugyan megalakuland, s nem kell nemes eszméjének, mint egykoron a Kármánénak, csak azért elbuknia, mert a fiatal irodalom buzog s lelkesül leginkább érette. jcároly pl. Jugó. Az óhaj e cikk írása óta megvalósult, s az „írói és művészi kör“ ma már létezőnek tekinthető. Alapszabályaink csak megerősítésre várnak, s hiszszük, hogy a megerősítés mielőbb bekövetkezik. A vidéki írók rokonszenve, melynek 1. munkatársunk cikke ad kifejezést, egyik legbiztosabb jele az egylet szükségességének a biztosíték fennállása és virágzása iránt. Az alapszabályok elkészítésére kiküldött bizottság számított e rokonszenvre s az egylet már alapszabályi tervezetünk értelmében is szívesen fogad kebelébe vidéki tagokat. Félévenként előre fizetendő 6 forint tagsági díj mellett lapunk is örömest elfogadja a jelenkezéseket. Szerk. BULWER-LYTTON EDWARD. III. „Ki valaha egy mikroskop segélyével, szemügyre vette ama szörnyeket, melyek egy vizcsöppben rejlenek, minden bizonynyal elbámult, hogy ez undorító dolgokat nem ismerte eddigelé, s föltette magában, hogy ezentúl egy csöpp vizet sem iszik. De másnap már feledé e formátlan élet undorát, s a vízzel nyugodtan tovább oltogatta szomját, így van ez az életben is. A tudomány megvilágítja futólagosan az örvényt, de nyugodt lelkiismeretünk nyoszolyájáról e jelenetet csakhamar álomképnek véljük, s így a tudománynak sohasem sikerül megtisztítani a világot.“ „Minő hiábavaló bábjátékok vagyunk mi! Mily rettenetes rejtély a sors! Soha át nem lépem a küszöböt, hogy ama borzadályos homályra ne gondolnék, mely a legközelebbi pillanatban már reám borulhat. És ily élettel, a félelem és sötétség ily jelenetei közepette, még vannak emberek, kik elégedettek és jobb sorsra nem vágynak !“ E szavak olvashatók „Godolphin“-ban, mely „Aram Eugen“ után Bulwer neve nélkül látott napvilágot, mely azonban stüljénél fogva még korábbi regényei közé sorakozik. A „Falkland“-al a legközelebbi rokonságban áll. E regénynek egyik igen szeretetreméltó alakja , Millinger Fanni színésznő, két ízben is szerfelett kicsinylőleg nyilatkozik a novellák uralkodó fajairól. „Nem ismerek az emberekre, melyeket rajzolnak; ünnepi köntösbe bújtatott bábok azok. E beszélyírókban nincs elég romantika, hogy eltalálják az igazság szegfejét. Rendesen azt mondják, hogy az életet hamis oldalról fogják föl, mert eszményitik, sőt ellenkezőleg, igen is fölületesen veszik. Leginkább az mutatja, mi higlevy a romantika szíveikben, amit a szerelemről írnak, mert semmi újat sem mondanak, pedig a valódi romantika folyton új gondolatokat teremt. Mindegyikünk a gondolatok, phantasiák és óhajok aknáját hordja magában, melyekkel a könyvbeliek nem versenyezhetnek. A romantika forrása a szívben rejlik.“ „Godolphin“ a szó szoros értelmében a szív stúdiuma. Compositiója sokkal lazább ugyan „Aram Eugen“-énél, de lélektani tekintetben rendkívül érdekes. A cselekvény kizárólag csak két egyénre, Godolphin Percyre és Vernon Constance-ra szorítkozik. 1834-ben Bulwer testvérével nyári útra kelt s ez it gyümölcse „A rajnai vándorlások.“ Az az eszme vonul át az egészen, hogy van egy szebb világ, mint a melyet szemeinkkel látunk. Ifjúkorunk május havában, homályos körvonalakban, álomszerüleg jelenik meg előttünk; a költészetnek hatalmában áll egy futólagos pillantást vetni e magas világba, s a gondok és verejtékek földjéről barátságos látományok holdsugáros vidékére vezetni bennünket. Ily nézeteknek hirdetője e könyv. A költő a németek hitrege-világát fényes képekben tárja elénk. Tündérek, hableányok, haldokló faunok, koboldok, virágok és csillagok, közbe-közbe személyesített allegóriák, viszik abban a főszerepet. Heine ugyanekkor Párisban humorosan érzelgő modorban satirizálta a mythologiai kutatásokat. Bulwer e munkájában minden mélysége dacára is azt a hatást teszi reánk, mintha egy elefántot látnánk táncolni. Néhány év múlva mi más hangon írta le „Rajna úti benyomásait“ Hood Tamás, az angol humorista. Az eszményi, a titokszerv iránti ragaszkodásának Bulwer még egyszer és utolszor „Zanoni“-ban adott kifejezést. E műve mind compositio, mind styl tekintetében sokkal lazább