Figyelő, 1873. január-december (3. évfolyam, 1-52. szám)
1873-04-20 / 16. szám
FIGYELŐ. ^odaírni, $*ipimwisaeti i% ^itii^ai IttiiUp, Felelős szerkesztő: SZANA TAMÁS. III. ÉVFOLYAM. PEST, 1873. ÁPRILIS 20. 16. SZÁM. nek, oly nemzetnél, mely roppant deficittel küzd, s mely ennek daczára 1867. óta, képzőművészete előmozdítására, az Eszterházy-féle képtár vételárát is beszámítva, egy pár millió forintot mégis csak áldozott. KÉPZŐMŰVÉSZETÜNK ÉS A KORMÁNY. III. Hogy azon nem nagy ugyan, de mégis örvendetes körülményről, mely a magyar kormányzat első és legutolsó költségvetéseiben képzőművészetünket illetőleg létezik, tisztább képet nyújthassunk, nem látjuk fölöslegesnek például csak az 1870- diki és 73-ki budget illető fejezetei között, egy kis számtani összehasonlítást tenni. Ha az 1870-iki költségvetésből a már ekkor rendkívüli kiadás gyanánt fölvett 56,oop forintot, Vajda-Hunyad helyreállítására, mint úgyis rendkívüli tételt kihagyjuk; a képzőművészet céljaira vonatkozólag csak két tételt találunk : 18,000 forintot ösztöndíjakra, műutazásokra, szegény művészek segélyezésére és 16,000 forintot műemlékek fölkeresésére és fenntartására. Összesen tehát 34,5oo forintot. Ellenben az 1873-ik évi költségvetésben a v.-hunyadi 56.ooo frton kívül, már a következő tételek foglaltatnak : Az országos minta-rajztanoda költségeire.........................39,700 frt. A nemzeti muzeum díszlépcsőjének frescóira .... 16,000 „ Föszöntvényekre.................5,000 ,, Képzőművészeti ösztöndíjakra 20,000 ,, Műemlékek fenntartására . . 15,éop „ Képvásárlásra a bécsi kiállításon 10,000 „ összesen 105,700 frt. Tehát 105,700 forint, nem számítva ide a bécsi világkiállításnál képzőművészetünk részére közvetve nyújtott segélyezést. De mi mindez művészetünk elhanyagolt helyzetéhez képest ? — kérdezheti valaki. De mi valakinek azt feleljük: háromszorosa a három év előtti képzőművészeti költségvetésés most, az elmúlt és jelen helyzet rövid, vázlatos ecsetelése után, legyen szabad és ily röviden azt is elmondanunk, miket tartanánk mi képzőművészetünk fejlődése érdekében létesítendőknek és kiviendőknek. Mindenek előtt : A rajztanítás szervezését elemi és középtanodáinkban. Ha bármely tanodánk tantervét kezeinkbe vesszük , mindenik osztálynál ott találjuk ugyan a „rajz“ rovatot, de hogy mit és menynyit kell abból a növendékek fölfogásához és korához képest tanítani, azt még a reáliskoláknál is csak a legnagyobb átalánosságban látjuk körülírva. Pedig ha valahol és valamiben, a rajztanításnál van jelezve a fokozatosság és logikai egymásután. A rajztanítás mostani szervezetlensége okozza aztán, hogy tapasztalatlan rajzmesterek növendékeiket hol a túlfeszítés, erőnfelüli kényszerítés, hol pedig az egyhangú vonalrajzok által elkedvetlenítik, véglegesen lehangolják. Ezért a közoktatási miniszter igen helyesen cselekednék, ha szakértő tanférfiak és művészekből egy bizottságot hívna össze, nemcsak az elveket állapítaná meg, hanem a helyesen megállapított elvek szerint, vagy új mintákat dolgoztatna ki, vagy a létező és ismertebb jelesebb gyűjteményekből a sorozatosan alkalmazandókat, mind az alsóbb, mind a két irányú középtanodákra nézve kijelöltetné. Másodszor : A gymnasium és reál iskolák két felső osztályában már az agyagmintázást is be lehetne, sőt kellene hozni. Nem azért, hogy a tanítványok Tartalom. Képzőművészetünk és a kormány. P. Szathmáry Károly. — Régi előfizetési fölhívások. ZávodszkyKároly. — Az amerikai Egyesült Államok beszélyirodalma. U. E. — Lapszemle. — Színi szemle— Rövid szemle.