Figyelő, 1873. január-december (3. évfolyam, 1-52. szám)

1873-04-20 / 16. szám

FIGYELŐ. ^odaírni, $*ipimwisaeti i% ^itii^ai IttiiUp, Felelős szerkesztő: SZANA TAMÁS. III. ÉVFOLYAM. PEST, 1873. ÁPRILIS 20. 16. SZÁM.­ ­ nek, oly nemzetnél, mely roppant deficittel küzd, s mely ennek daczára 1867. óta, képző­művészete előmozdítására, az Eszterházy-féle képtár vételárát is beszámítva, egy pár mil­lió forintot még­is csak áldozott. KÉPZŐMŰVÉSZETÜNK ÉS A KORMÁNY. III. Hogy azon nem nagy ugyan, de mégis örvendetes körülményről, mely a magyar kor­mányzat első és legutolsó költségvetéseiben képzőművészetünket illetőleg létezik, tisztább képet nyújthassunk, nem látjuk fölöslegesnek például csak az 1870- diki és 73-ki budget illető fejezetei között, egy kis számtani összehasonlí­tást tenni. Ha az 1870-iki költségvetésből a már ekkor rendkívüli kiadás gyanánt fölvett 56,oop forin­tot, Vajda-Hunyad helyreállítására, mint úgyis rendkívüli tételt kihagyjuk; a képzőművészet céljaira vonatkozólag csak két tételt találunk : 18,000 forintot ösztöndíjakra, műutazásokra, szegény művészek segélyezésére és 16,000 forin­tot műemlékek fölkeresésére és fenntartására. Összesen tehát 34,5oo forintot. Ellenben az 1873-ik évi költségvetésben a v.-hunyadi 56.ooo frton kívül, már a következő tételek foglaltatnak : Az országos minta-rajztanoda költségeire.........................39,700 frt. A nemzeti muzeum díszlép­csőjének frescóira .... 16,000 „ Föszöntvényekre.................5,000 ,, Képzőművészeti ösztöndíjakra 20,000 ,, Műemlékek fenntartására . . 15,éop „­­ Képvásárlásra a bécsi kiállításon 10,000 „ összesen 105,700 frt. Tehát 105,700 forint, nem számítva ide a bécsi világkiállításnál képzőművészetünk részére közvetve nyújtott segélyezést. De mi mindez művészetünk elhanyagolt helyzetéhez képest ? — kérdezheti valaki. De mi­­ valakinek azt feleljük: háromszorosa a három év előtti képzőművészeti költségveté­s­és most, az elmúlt és jelen helyzet rövid, vázlatos ecsetelése után, legyen szabad és ily röviden azt is elmondanunk, miket tartanánk mi képzőművészetünk fejlődése érdekében léte­sítendőknek és kiviendőknek. Mindenek előtt : A rajztanítás szervezését elemi és középtanodáinkban. Ha bármely tanodánk tantervét kezeinkbe vesszük , mindenik osztálynál ott találjuk ugyan a „rajz“ rovatot, de hogy mit és meny­nyit kell abból a növendékek fölfogásához és korához képest tanítani,­­ azt még a reál­iskoláknál is csak a legnagyobb átalánosságban látjuk körülírva. Pedig ha valahol és valamiben, a rajzta­­nításnál van jelezve a fokozatosság és logikai egymásután. A rajztanítás mostani szervezetlensége okozza aztán, hogy tapasztalatlan rajzmesterek növendékeiket hol a túlfeszítés, erőnfelüli kényszerítés, hol pedig az egyhangú vonalraj­zok által elkedvetlenítik, véglegesen lehan­golják. Ezért a közoktatási miniszter igen helye­sen cselekednék, ha szakértő tanférfiak és mű­vészekből egy bizottságot hívna össze, nemcsak az elveket állapítaná meg, hanem a helyesen megállapított elvek szerint, vagy új mintákat dolgoztatna ki, vagy a létező és ismertebb jelesebb gyűjteményekből a sorozatosan alkal­­mazandókat, mind az alsóbb, mind a két irá­nyú középtanodákra nézve kijelöltetné. Má­sodszor : A gymnasium és reál iskolák két felső osztályában már az agyagmin­tázást is be lehetne, sőt kellene hozni. Nem azért, hogy a tanítványok Tartalom. Képzőművészetünk és a kormány. P. Szathmáry Károly. — Régi előfizetési fölhívások. Závodszky­­Károly. — Az amerikai Egyesült­ Államok beszélyirodalma. U. E. — Lapszemle. — Színi szemle— Rövid szemle.

Next