Figyelő, 1874. január-december (4. évfolyam, 1-52. szám)
1874-08-02 / 31. szám
MEGJELENIK minden VASÁRNAP. Előfizetési díj : Egész évre . . .8frt. ^ Fél évre ...... 4* Évnegyedre .... 2-éw FIGYELŐ: IRODALMI, SZÉPMŰVÉSZETI ÉS KRITIKAI HETILAP. Felelős szerkesztő: SZANA TAMÁS. SZERKESZTŐSED: Bástya utca 18. szám, 1. emelet kiadó hivatal: AIGNER LAJOS könyvkereskedésében váci utca 18 szám. IV. ÉVFOLYAM. BUDAPEST, 1874. AUGUSZTUS 2. 31. SZÁM. TARTALOM : A tanügyi irodalom érdekében. T. — Midonna Laura. — Képzőművészet, költészet és zene. Berzeviczy Albert. — Hazai irodalom. — Lapszemle. — Rövid szemle. A TANÜGYI IRODALOM ÉRDEKÉBEN. Egy nem rég megjelent paedagogiatörténeti mű felsorolván egyebek után a magyar paed. időszaki vállalatokat elismeri, hogy irodalmunk ez ága az előbbi idők eredményeihez képest jelentékenyen gyarapodott, s különösen 1868 óta dicséretes törekvésekkel lehet találkozni a nevelés-oktatási literaturában; a könyv végén azonban egész határozottsággal kimondja, hogy „a belbecs a külterjedelemmel sem 1868 előtt nem volt, sem most nincs kedvező arányban.“ Ez ítéletet nehéz volna megcáfolni. Miként tudományos irodalmunk bármely ágában,talán a hazai történetírást kivéve) úgy a paedagogiaiban is a kezdőkhöz tartozunk, s bár sokszor mentségül felhozott viszonyaink csakugyan menthetnek meg bennünket egy ideig , általában ügyetlen önárítás volna azt hinnünk, hogy mindent megtettünk, ami tőlünk kitesett. „A világos látás a bölcseség kezdete“, s ha egész mélységükben felismerjük hiányainkat s nagyságukban hibáinkat, az önbírálat után bekövetkező munkássággal bizonyosan többre megyünk, mintha eddigi eredményeinkre hivatkozva az önelégültség kényelmében nézzük le azokat, kik kevesebbet tesznek fel rólunk édes magunknál. Nem célunk fejtegetni, mily fontos a nevelés-oktatás elveinek tudományos tárgyalása, mily szoros összefüggésben vannak egész kultúrái fejlődésünkkel azon irányok, eszközök és módok, melyek szerint az apróbb és nagyobb ifjúság erkölcsi és szellemi képzése történik, hiszen azon szerencsés helyzetben vagyunk, hogy a mi közönségünk az ily fogalmak magaslatán áll , hanem igenis célszerűnek tartunk egynémely észrevételt tenni jelen tanügyi irodalmunk érdekében, annyival inkább, mert néhány nap múlva kezdődik az országos középtanodai tanáregylet közgyűlése, melynek teendői közé egyebek közt az is tartozni fog, hogy egy tanodai heti közlöny alapítása felett határozzon. Ami előtt ezen indítványhoz szólnánk, nem mulaszthatjuk el, hogy a jelenleg fenálló, s mint látszik, szépen virágzó két tekintélyes tanügyi folyóiratról meg ne emlékezzünk. Az egyik az orsz. középt. tanáregylet közlönye, melyet Névy László szerkeszt, a másik a Kleinmann-Heinrich által szerkesztett „Magyar Tanügy“. Mind akettő becsületére válik a magyar tanároknak, mert bár közleményeik itt-ott majd tartalom, majd forma tekintetében kevésbbé ütik meg a mértéket, sőt amennyiben (főkép a Közlöny) nem részesítik kellő figyelemben a tiszta paedagogiát, hiányosak is : egészben véve a magyar tanférfiaknak buzgalmáról, mindinkább gyarapodó képzettségéről tesznek bizonyságot, s remélnünk engedik, hogy az idő azt is meghozza, amit bennök eddig nélkülöztünk. A „Magyar Tanügy“ változatosabb, mint a Közlöny, amit főkép annak kell tulajdonítanunk, hogy amaz az egész nevelés-oktatás körét felöleli, míg a Közlöny kizárólag a középtanodák igényeit tartja szem előtt. Ez szerintünk nem is helyes principium. A nevelés-oktatás egyes phasisai oly összeköttetésben vannak egymással, hogy a középtanodai tanárok csak saját érdekekben cselekednének, ha Közlönyükben az alsóbb és felsőbb oktatás kérdéseinek megvitatására is helyet adnának. E tekintetben kár volna a németek példáját kö