Figyelő, 1874. január-december (4. évfolyam, 1-52. szám)
1874-10-18 / 42. szám
MEGJELENIK minden VASÁRNAP. Előfizetési dl] '• j Egészre ... 8 írt I Fél évre .... 4 . I Évnegyedre ... 2 . I IV. ÉVFOLYAM. FIGYELŐ. IRODALMI, SZÉPMŰVÉSZETI ÉS KRITIKAI HETILAP. Felelős szerkesztő: SZANA TAMÁS. BUDAPEST, 1874. OKTÓBER 18. SZERKESZTŐSÉG : Bástya utca 18. szám. I. emelet. Kiadóhivatal : AIGNER LAJOS könyvkereskedésben, váci utca 18. szám. 42. SZÁM. TARTALOM: Az ifjabb irók és a tekintélyek. — A tanodai értesítők. György Aladár. — Bacsányi emlékezései. — Hazai irodalom. — Külföldi irodalom. — Lapszemle. — Nemzeti színház. — Rövid szemle. Másként kell azonban megítélnünk a kegyeletet, midőn az egyes s különösen élő személyeket illet. A korszellem tanulmányozása kétségtelenné teszi ugyan, hogy a tekintélyek kora már hanyatlik, hogy ezen demokratikus században nem az egyesek érdemét, hanem az általános haladást kell mérlegelni, hogy végre jelenleg egy Humboldt, Leibnitz, Burke vasszorgalmas tehetsége sem volna képes nem felölelni, de csak némileg áttekinteni is mindazt, mit a tudományok terén olyannyira megszaporodott, nagyrészt ismeretlen munkások hangyaszorgalma összehalmozott s hogy ennek következtében a tudományok előhaladásában ezentúl a nagyobb érdem nem a tekintélyeké, hanem a közmunkások nagy tömegéé leend, — mindamellett a múlt napjainak tisztes romjaiként még most is élő hajdani tekintélyek irányában kegyelettel s elismeréssel viseltetni, különösen hazánkban annál méltányosabb s az erkölcsnek megfelelőbb, mert közelmúltunk még a középkor viszonyainak felel meg, s mert az ezen középkori viszonyok közt felnövekedett nemzedéknél az újabb eszmék irányában határozott, tiszta fogalmat egyáltalában nem tételezhetünk fel. Öregebb íróink legnagyobb része nem bir európai látkörrel s nem képes az újabb mozgalmak fontosságát kellőleg méltatni. Határozottan tagadjuk azonban, hogy az ifjú nemzedék frivol nézetekkel rontana neki ezen élő ókori tisztes romoknak. E vádat a gondolkozásra képtelen avagy elfogult egyének emelték, gondolkodó egyén épen az ellenkező állítást tartja valónak. Igen, az ifjú nemzedék az, mely az idealizmust fentartja, s az idő AZ IFJABB ÍRÓK ÉS A TEKINTÉLYEK. Nem egyszer hangzik fel lapjainkban s társas körökben azon figyelemreméltó vád, hogy az ifjabb irodalom könnyelműen bánik a kegyelettel s a régi idők vallásos, politikai s társadalmi meggyőződésével együtt kíméletlenül támadja meg azon eszmék képviselőit, tekintet nélkül azoknak a múltban kiérdemlett s nagy fáradsággal kivívott határaira. Az első vádat egyáltalában nem lehet tagadnunk. A hagyományos hit, politikai s társadalmi meggyőződés kíméletlenül van megtámadva, s a kegyes hívők alaposan aggódhatnak a világ romlottsága felett, mely pontonkint szedi szét mindazt, mi hajdan szent s becses volt. Kishitűség azonban ezen jelenség felett jajveszékelni. Az elvek küzdelme rombolás által történik s bár fájlaljuk, örömmel kell néznünk az illatos virág lehulltát, ha a gyümölcsöt élvezni akarjuk. Az idő forgó kereke letipor mindent, s a Janus-arcz azon része, mely a jövőbe néz, nem bírhat oly érzékkel, nem bírhat annyi fogékonysággal a a múlt iránt, mint azon arc, mely e múltban látja fogékony s örömteljes ifjuságnapjait s ha a jövő nemzedék e múltról szól, elfogultság tőle annyi gyöngédséget, annyi tapintatot követelni, mely azoknál, hol a régi kor a szív mélyén vert gyökeret, legkisebb fájdalmat se okozzon. A hályog eltávolítása, a gyöngédséggel ápolt babonák s előítéletek eloszlatása fájdalommal jár, de ezen fájdalom szükséges.