Figyelő, 1874. január-december (4. évfolyam, 1-52. szám)

1874-05-03 / 18. szám

FIGYELŐ, pattogott, s e rész szokásáról, mint látszik, Szigeti semmikép, a kritika minden felszólalása dacára sem tud leszokni. Újházi kitűnően alakította az öreg rendező, bár nem nagy jelentőségű, de általa igen szépen kidomborított alakját. RÖVID SZEMLE. A „Kisfaludy-társaság“ múlt szerdán szépszámú közönség előtt tartotta meg ápril havi ülését. Az elnöki széket, elnök távollétében, Gyulai Pál foglalta el s az első felolvasás a P. Szathmáry Károlyé volt, ki részben Gauthier Teofil után, Zichy Mihály festészetéről értekezett. Gauthier a jeles francia iró pár év előtt látogatta meg Zichyt s ez alkalomból úgy személyiségéről, mint művészeti tulajdonairól érdekes tanulmányt irt, melyet töredékben a magyar közönség is ismerhet a „Budapesti Szemlédből. Gauthier ismertetését a legmelegebb rokonszenv jellemzi. E szerint Zichyt mint embert is a mély humánus érzület s a szabadságszeretet tünteti ki. Művészi osztályozását Gauthier épen sokoldalúsága miatt tartja felettébb nehéznek. — Szathmáry úr Zichyben az állatképfestőt, a genre - festőt s a történelmi festőt egyaránt nagynak tartja. Mint állatkép-festőt a természet remek felfogása s compositionalis képessége helyezi a legnagyobb művészek sorába. A vadászéletből mesterileg tud feltüntetni egy-egy drámai mozzanatot. Jelentékenyebb művei e nemben: „Az orosz cár vadászata 1864-ben,amely kép azt a jelenetet mutatja, midőn az orosz cár egy hatalmas medvére bukkan; a „szarvasvadászat“ valószínűleg egy a walesi herceg vadászi mulatságaiból vett mozzanat a skót felföldön; „a skót vadászat fáklyafénynél,“ melyben a különben is érdekes elhelyezést és csoportosítást még festőibbé teszi a különböző pontokról sugárzó fáklyák fénye s „a zsákmányával hazatérő szarvasvadász.“ — Genre festményei közül legfeltűnőbbek: „Zingara“ a spanyol cigányleány; „a szerzetes“, ki rideg cellájában kétségbeesetten ül; a „borkóstoló“, „a barát,“ s főleg a „nevető csoport“. Történelmi festményeiben előszeretettel foglalkozik a lelkiismereti szabadság küzdelmeivel, a zsidók és protestánsok üldözésével, az inquisitióval, mit a festész szabad gondolkozásán kívül érthetővé tesz az a helyzet is, melyben az orosz földön van, hol csak az ily szabadsági képeket nem nézik rosz szemmel. Compositióinak drámai felfogása s művészi kivitele nem hagynak hátra semmi kivánni valót. Amit sokan megrónak benne, az az ellentétek mesterséges keresése, az alantiasnak közbe vegyülése s állítólag a hatásvadászat. Híresebb történelmi festményei: „A zsidóüldözés“, „Az auto-dafe“, „Egy tábori kép a harminc éves háborúból“, „A megválás,“ „Luther“ és „Faust.“ A Felolvasó nagy veszteségnek tartja hazai művészetünkre, hogy Zichy, ki ifjú művészeinknek példányképül szolgálhatna, egy idegen udvar fényét kénytelen emelni művészetével. E nézetben mindannyian osztozunk, s mi ezen felül még azt issajnáljuk, hogy egy-két ifjúkori kísérletet leszámítva, a művész valamely jelesebb művével országos képtárainkban sem találkozhatunk. — P. Szathmáry Károly után Bérezik Árpád folytatta székfoglaló értekezését, ezúttal Czakó Zsigmondot mint drámaírót méltányolva, s közte és a német Hebbel közt párhuzamot vonva. Mindkét drámaíró művei sötét világnézetről tanúskodnak s Bérezik e körülménynek hajlandó tulajdonítani, hogy Czakó művei a színpadról ma már majdnem teljesen leszorultak. Czakónál, felolvasó szerint, minden más drámaírótól eltérőleg, a situatió születik meg először , hogy a jellemek néha túlzottak, erőszakoltak, oka az, mert a situatiók kedvéért olyanoknak kellett lenniök. Czakó drámái közül Bérezik a „Kalmár és tengerész“-t kevésre méltatja, de annál többre becsüli a „ Végrendelet“-et és „Leoná“-t, mely utóbbiban Czakó bölcseleti eszméi egész sivárságukban nyilatkoznak. A folyó tárgyak közül fölemlíthetjük, hogy Szigligeti Ede 300 írttal az alapító tagok közé lépett, a pesti első takarékpénztár pedig újólag 200 forintot küldött a társaságnak. Turul Ferenc „Tündér meséit“ P. Szathmáry K. és Berczik Árpád fogják bírálni. Könyvészet. Irodalmunk ez év első negyedében — az „Irodalmi Értesítő“ szerint — 253 művel gyarapodott és pedig 199 eredetivel és 54 fordítottal. Tekintve, hogy e kiadványok összesen 2580 ívre terjednek, egy mű átlag mintegy 10 ívből áll, mi elég tekintélyes kötetet alkot. Eredeti munkát 189 egyén irt, fordítást pedig 41 személy eszközölt. A 253 könyvnek ára összesen 254 forint. — Ugyane szaklap könyveinek áráról a következő adatokat közli: Ráth Mór 1872-ben 90, — 1373-ban 80, a két év alatt tehát összesen 170 művet adott ki és pedig 221 kötetben. E kötetek harmadéve 1961, tavai pedig 1495 s igy összesen 3456 ívből állottak. Ha átlag minden iv 1500 példányban nyomatott [az iskolai és törvénykönyvek sokkal többen, — a szépirodalmi és tudományos munkák azonban legfelebb egy ezer példányban,] — úgy összesen 4 millió 187 ezer iv papiros használtatott föl. Az irói tiszteletdijat, mely évenkint 10—30 frt közt szokott váltakozni, átlag 15 frtban vévén fel, a 3456 ívtől összesen 41,840 frtnyi tiszteletdíj fizettetett; a nyomtatás pedig, minden 1500 példányban többszörösített ívet 40 frttal számítva, 138 240 frtba került. Végül megemlíthető, hogy Ráth említett kiadványainak bolti ára egy példánynál 304 frt 16 krnyi összeget képviselt. A 20 aranyos vígjátéki pályázatra, melyet Kolozsvárt Papp Miklós, a „Magyar Polgár“ szerkesztője tűzött ki, összesen 32 pályamű érkezett. A bírálók ezek közül absolut becsűnek egyet sem ítéltek, viszonyosan jobbnak azonban mintegy ötöt tartottak, és pedig a következő cinyeket: A vezércikk. Egy okos asszony. Feláldozta magát. Csak regényesen és Hiúság és szerelem. Az öt bíráló közül három ez utóbbira, kettő az Okos asszonyra adta szavazatát, s így a húsz aranyat és dicsőséget a „Vanity, they name is Wife” jeligéjű „Hiúság és szerelem“ című három felvonásos vígjáték szerzője söpri be. A székelyek történetének megírására Szabó Károly, kit erre felszólítottak már, vállalkozott és a bizottsággal tudatta, hogy hat év alatt fogja befejezhetni. Rinyai Vitálist megbizák, hogy az írónak szükséges utazási és adatgyűjtési előlegeket időről-időre utalványozza. Az új angol minisztérium tagjai közt számos író van. Mintegy ötven éve lehet, hogy a kormányelnök , Disraeli közrebocsátotta „Vivian Grey“ című első munkáját s azóta is politikai tanulmányain kívül számos elbeszélő mű jelent meg tőle. Orosz belügyminiszter egy jogtudo- 215