Figyelő, 1875. január-december (5. évfolyam, 1-52. szám)
1875-10-10 / 41. szám
MEGJELENIK minden vasárnap. Előfizetési dij: Egész évre ... 8 frt. Fél évre .... 4 . Évnegyedre . . . 2 .V. ÉVFOLYAM. FIGYELŐ. IRODALMI, SZÉPMŰVÉSZETI ÉS KRITIKAI HETILAP. Felelős szerkesztő: SZANA TAMÁS. BUDAPEST, 1875. OKTÓBER 10. SZERKESZTŐSÉG : Bástya utca 18. szám. I. emelet. Kiadóhivatal : AIGNER LAJOS könyvkereskedésében, váci utca 18. szám. 41 SZÁM, TARTALOM : Modern irók és modern közönség. Cs. J. — Kant hatása hazai bölcsészetünkre, s főkövetői nálunk. (Folyt.) Behyna Gyula. — Lord Byron élete. (Folyt.) Várnay Géza. — Hazai irodalom.— Rövid szemle. MODERN ÍRÓK ÉS MODERN KÖZÖNSÉG. Csak klasszikus olvasóközönség volna, a klasszikus író csak akadna még ma is ittenottan ! így sóhajtott föl vagy hatvan évvel ezelőtt Schlegel, mélyen elkeseredvén a kor ízlésén, mely az igazán szép, nemes és nagy alkotások helyett múlékony termékeknek tömjénez. Az oly fajta klasszikus olvasóközönség azonban, minőről Schlegel álmodozott, fájdalom, mai nap még nagyobb ritkasággá lett, mint a romantikus iskola napjaiban volt. Az irodalom még soha hatalmasabb nem volt, mint korunkban, és soha nem olvastak az emberek annyit és oly kevés komolysággal, mint napjainkban. A könyveket úgyszólván már a bölcsőnkben vánkosunk alá lopják, és ettől fogva elmaradhatlan társunk marad mind a sírig. Könyvek mellett növünk föl. Reggelinknél, estelinknél velünk van, nem lehetünk el nélküle. Az egyetemek és népiskolák számára könyvtárakat alapítunk és rendezünk be városokban és falukon. Könyvvel indulunk magános sétáinkra, magunkkal viszszük bizalmas családi körünk tűzhelyéhez, sőt még altatóul is használjuk, mint a török az ópiumot. Szó sincs róla: sokat olvasunk, csakhogy e sok olvasásban semmi köszönet, mert azon, amit olvasunk épen nem gondolkozunk. Az egyik rész mindent hozsánnával fogad, míg a másik közönyösen vállat von, anélkül, hogy az olvasottnak becséről vagy silányságáról véleményt alkotni képes volna, sőt az is megesik, hogy némelyek azt sem tudják mit olvastak. Annyi kétségtelen, hogy e szomorú jelenségben a főfőbűn a napi sajtó lelkét terheli. A napi sajtó hevenyében körmölt, nem ritkán a szedő szekrényénél kinyögött híreivel és cikkeivel bizonyára nem arra való, hogy magányos óráinkban épületes szellemi eledelül szolgáljon, mint szolgálhat valami jó, alapos és gonddal kidolgozott könyv. Tény az, hogy mai napság nem úgy olvasunk, mint olvastak apáink és nagyapáink. A mint e rohamos kor égalja alatt a politikai események is gyorsabban fejlődnek, a mint zenészetünkben a hangszerelés is magasabbra szökött, sőt a táncot is gyorsabb ütenyben járjuk, épen úgy egy-egy könyv vagy nagyobbszabású essay olvasására is alig fordítunk annyi órát, mint ahány hónapot és napot elődeink annak szenteltek. Ezzel természetszerű és benső összefüggésben áll íróink gyors és elhamarkodott munkássága. Hajdan egy-egy író összes munkálkodásának gyümölcse elfért egyetlen egy kötetben . Goethe Faustjához két emberélet kellett, míg mostani alakjában került a világ elé. Mai nap majd minden iró harminc-negyven kötettel megy a más világra, és mosolyogva olvassák, mily lassan fogalmazott Rousseau J. J. s mennyit csiszolt, simított egyetlen egy mondaton, míg azt a nyomdába adta. Mostanság a könyveket nem olvassuk már, hanem csak átlapozzuk, az írók pedig nem költenek többé, hanem gyorsírászati sebességgel ragasztanak betűt betűhez. A felületes olvasás, leginkább az úgy-