Figyelő, 1876. január-június (6. évfolyam, 1-26. szám)
1876-01-16 / 3. szám
MEGJELENIK minden VASÁRNAP. Előfizetési dij: Egész évre . 8 frt. Félévre . . . 4 „ Évnegyedre . 2 „ FIGYELŐ. IRODALMI, SZÉPMŰVÉSZETI ÉS KRITIKAI HETILAP. Felelős szerkesztő: ÁBRÁNYI EMIL. 1------------------------• SZERKESZTŐSÉG : Hal-tér 4. sz. II. em. Kiadóhivatal: AIGNER LAJOS könyvkereskedésében, váci utca 18. szám. 1-----------------------VI. ÉVFOLYAM. BUDAPEST, 1876. JANUÁR 16. 3. SZÁÍL Tartalom: Szigligeti contra Podmaniczky. — Egy magyar Vámbéry a XVIII. századból. (Vége.) P. I.-től. — Idegen szavak ésidegen képzők elfogadásáról. Szegedi Kálmántól. — A „Pesti Napló“ az írói tulajdonjogról. — Magyar népköltészeti közlemények. Abafi Lajostól. — A »Figyelő“ tárcája. Chateaubriand. ZC-től. — Hirek az irodalom és művészet köréből. Szigligeti contra Podmaniczky. Minden jel arra mutat, hogy a nemzeti szinház ügye nem sokára megint „szőnyegre“ kerül a sajtóban. A vihar előjelei már mutatkoznak. Halk dörgés hallik a Hon hasábjain s gyönge villámlás repeszti ketté a homályt, mely az Ellenőr szinirovatában több hónap óta uralkodik. A Hon szemrehányásokat tesz Rákossynak és Podmaniczkynek, az Ellenőr védelmébe veszi Podmaniczkyt és a szemrehányások élét Szigligeti felé fordítja. A többi nagy politikai lap még komoran hallgat körülöttük, de bensejükben már forr az ingerültség s könnyű előre látni, hogy a küzdelem nem marad sokáig localizsálva a Hon és Ellenőr közt. Ki provokálja ezt a barezot ? Furcsa, de igaz: maga Szigligeti, a nemzeti színház igazgatója. És ki ellen provokálja Szigligeti ezt a barezot ? Báró Podmaniczky Frigyes, a nemzeti színház intendánsa ellen. E Ez nem koholmány, nem pletyka, nem rágalom; beszélnek róla a tények, erősíti a Hon, melyről ország világ tudja, hogy Szigligeti közlönye. A nemzeti színház igazgatója ellene fordul a nemzeti színház intendánsának, ki állásában megerősítette s legteljesebb bizalmával ajándékozta meg. Szigligeti conspirál Podmaniczky ellen, akivel szolgálni kötelezte magát: ez a tényállás, ez a helyzet a nemzeti színháznál. Hogy a sajtó többsége kinek a javára fog interveniálni, e fölött nincs kétségünk. A sajtó többségét több évi tapasztalás győzte meg arról, hogy a nemzeti színügynek nem ártana ha Szigligeti a nemzeti színház vezetésétől végleg visszalépne. Szigligeti kettőt nem tud megbocsátani Podmaniczkynak. Először, hogy intendáns lett, másodszor, hogy a népszínművet kiengedte a nemzeti színház kezéből. Az avatottak tudják, hogy Sz. többre vágyott, mint az igazgatói állás, mely nem jár korlátlan hatalommal. Sz. úr intendáns akart lenni. — Podmaniczky kineveztetése legédesebb illusióját vágta ketté. De azért elfogadta az igazgatóságot, a veszett fejsze nyelét. Bizonyosan tiszta szándék vezette, — az tudniillik, hogy titkosan, csöndesen, lassan conspirálgatva felebbvalója ellen, a legelső kedvező alkalmat arra használja, hogy régi forró óhaját betöltve, a megbuktatott intendáns örökébe üljön. A kedvező alkalom megjött. Podmaniczky átadta a népszínművet Rákossynak. Szigligeti mosta kezeit, mint Pilátus, azután — kevés idő múltán — megindította ellene az actiót. Hirdette azonban, hogy a nemzeti színház tönkre fog menni a népszínmű nélkül, hogy a népszínmű átadása qualifikálhatatlan botlás, — hogy ez az egész az ő tudta nélkül történt s a hibáért egyedül. Podmaniczky felelős, így jött napfényre a manőver, így lett a titkos összeesküvésből nyílt támadás. Sz. úr föl akarta ingerelni a közvéleményt, de roszul számított. A sajtóban egy hang sem emelkedett javára; a népszínmű átadását mindenki úgy tekinti, mint a helyzet követelményét. Csak így vált lehetővé, hogy a nemzeti színház végre valahára magasabb hivatásának éljen, mely a nemzeti dráma s általában a drámai művészet kizárólagos művelésében áll. Mindenki érzi és belátja, hogy a népszínmű helye a népszínház, hogy a népszínművet csak az akarja továbbra is megtartani a nemzeti színházban, ki jövedelmes üzletét eléje teszi az ügynek vagy annyira elmerült a slendriánba, hogy egy nemzeti műintézet hivatását felfogni képtelen. Ez a sajtó, ez a közönség véleménye, akármit mondjon a Hon a népszínmű átadásáról és e lépés végzetes következményeiről. Igaz, hogy a népszínház mostani személyzete nem versenyezhet a nemz színház személyzetével, de ebben semmi veszélyt