Figyelő, 1876. január-június (6. évfolyam, 1-26. szám)

1876-01-16 / 3. szám

MEGJELENIK minden VASÁRNAP. Előfizetési dij: Egész évre . 8 frt. Félévre . . . 4 „ Évnegyedre . 2 „ FIGYELŐ. IRODALMI, SZÉPMŰVÉSZETI ÉS KRITIKAI HETILAP. Felelős szerkesztő: ÁBRÁNYI EMIL. 1------------------------• SZERKESZTŐSÉG : Hal-tér 4. sz. II. em. Kiadó­hivatal: AIGNER LAJOS könyvkereskedésében, váci­ utca 18. szám. 1-----------------------­VI. ÉVFOLYAM. BUDAPEST, 1876. JANUÁR 16. 3. SZÁÍL Tartalom: Szigligeti contra Podmaniczky. — Egy ma­gyar Vámbéry a XVIII. századból. (Vége.) P. I.-től. — Ide­gen szavak és­­idegen képzők elfogadásáról. Szegedi Kál­mántól. — A „Pesti Napló“ az írói tulajdonjogról. — Ma­gyar népköltészeti közlemények. Abafi Lajostól. — A »Fi­gyelő“ tárcája. Chateaubriand. ZC-től. — Hirek az irodalom és művészet köréből. Szigligeti contra Podmaniczky. Minden jel arra mutat, hogy a nemzeti szinh­áz ügye nem sokára megint „szőnyegre“ kerül a sajtóban. A vihar előjelei már mu­tatkoznak. Halk dörgés h­allik a Hon ha­sábjain s gyönge villámlás repeszti ketté a homályt, mely az Ellenőr szinirovatában több hónap óta uralkodik. A Hon szemre­hányásokat tesz Rákossynak és Podmanicz­­kynek, az Ellenőr védelmébe veszi Podma­­niczkyt és a szemrehányások élét Szigligeti felé fordítja. A többi nagy politikai lap még komoran hallgat körülöttük, de bensejükben már forr az ingerültség s könnyű előre látni, hogy a küzdelem nem marad sokáig locali­z­sálva a Hon és Ellenőr közt. Ki provokálja ezt a barezot ? Furcsa, de igaz: maga Szig­ligeti, a nemzeti színház igazgatója. És ki ellen provokálja Szigligeti ezt a barezot ? Báró Podmaniczky Frigyes, a nemzeti szín­ház intendánsa ellen. E Ez nem kohol­mány, nem pletyka, nem rágalom; beszélnek róla a tények, erősíti a Hon, melyről or­szág világ tudja, hogy Szigligeti közlönye. A nemzeti színház igazgatója ellene fordul a nemzeti színház intendánsának, ki állásá­ban megerősítette s legteljesebb bizalmával ajándékozta meg. Szigligeti conspirál Pod­maniczky ellen, a­kivel szolgálni kötelezte magát: ez a tényállás, ez a helyzet a nem­zeti színháznál. Hogy a sajtó többsége ki­nek a javára fog interveniálni, e fölött nincs kétségünk. A sajtó többségét több évi ta­pasztalás győzte meg arról, hogy a nemzeti színügynek nem ártana ha Szigligeti a nem­zeti színház vezetésétől végleg visszalépne. Szigligeti kettőt nem tud megbocsátani Pod­­maniczkynak. Először, hogy intendáns lett, másodszor, hogy a népszínművet ki­engedte a nemzeti színház kezéből. Az ava­tottak tudják, hogy Sz. többre vágyott, mint az igazgatói állás, mely nem jár korlátlan hatalommal. Sz. úr intendáns akart lenni. — Podmaniczky kineveztetése legédesebb illusióját vágta ketté. De azért elfogadta az igazgatóságot, a veszett fejsze nyelét. Bizonyosan tiszta szándék vezette, — az tudniillik, hogy titkosan, csöndesen, lassan conspirálgatva felebb­valója ellen, a legelső kedvező alkalmat arra használja, hogy régi forró óhaját betöltve, a megbuktatott inten­dáns örökébe üljön. A kedvező alkalom megjött. Podma­niczky átadta a népszínművet Rákossynak. Szigligeti mosta kezeit, mint Pilátus, azután — kevés idő múltán — megindította ellene az actiót. Hirdette a­zonban, hogy a nem­zeti színház tönkre fog menni a népszínmű nélkül, hogy a népszínmű átadása qualifi­­kálhatatlan botlás, — hogy ez az egész az ő tudta nélkül történt s a hibáért egyedül­­. Podmaniczky felelős, így jött napfényre a manőver, így lett a titkos összeesküvés­ből nyílt támadás. Sz. úr föl akarta ingerelni a közvéle­ményt,­­ de roszul számított. A sajtóban egy hang sem emelkedett javára; a nép­színmű átadását mindenki úgy tekinti, mint a helyzet követelményét. Csak így vált lehe­tővé, hogy a nemzeti színház végre valahára magasabb hivatásának éljen, mely a nemzeti dráma s általában a drámai művészet kizá­rólagos művelésében áll. Mindenki érzi és belátja, hogy a népszínmű helye a nép­színház, hogy a népszínművet csak az akarja továbbra is megtartani a nemzeti színházban, ki jövedelmes üzletét eléje teszi az ügynek vagy annyira elmerült a slen­­driánba, hogy egy nemzeti műintézet hiva­tását felfogni képtelen. Ez a sajtó, ez a kö­zönség véleménye, akármit mondjon a Hon a népszínmű átadásáról és e lépés végzetes következményeiről. Igaz, hogy a népszínház mostani sze­mélyzete nem versenyezhet a nemz­ színház személyzetével, de ebben semmi veszélyt

Next