Föld és Ég, 1982 (17. évfolyam, 1-12. szám)
1982-01-01 / 1. szám
A Magas-Tauern gleccserei A gleccserek, a jégárak világa már régóta foglalkoztatta a magaslatokat járó embert. Útját a nagy hegyek között csak ritkán választhatta meg úgy, hogy elkerülje azok hideg palástját. Meg kellett tehát ismernie. A szükség vitte rá. Később a tudományok fejlődésével már a tudatos kutató szemével nézte az újabb korok embere. Nem lehetett a jelenség mellett csodálkozás nélkül elmenni. A hatalmas U alakú völgyek formájában, még a Tátrában, a legkeményebb kőzetben, a gránitban is ott hagyták nyomukat az ősi jégárak. Mai munkájukat a „működő" gleccsereken tanulmányozhatjuk. Az osztrák Természetbarát Szövetség mooserbodeni hegymászóiskolájában — mint meghívott oktató — 1980 nyarán közel három hónapos volt a Keleti-Alpok középső kristályos övezetéhez tartozó Magas-Tauern gleccsereinek megfigyelésére, kiegészítve eddigi ismereteimet. Fritz Moravec professzor vezetésével folyt az oktatás, elsősorban finnen és jégen, így egyáltalán nem okozott nehézséget, a hó — mint csapadék — útjának követése átalakult impozáns formájáig, a gleccserjégig. Az iskola a Tauemn egyik megközelítőleg északi fekvésű völgyébe, a Kapruni-völgybe települt. Magában a völgyben nincs gleccser, de az oldalvölgyek gleccsereinek vizét felfogó és hasznosító két hatalmas völgyzáró gát révén mesterséges tavak töltik ki. Az alsó a Wasserfallboden, a felső a Mooserboden. A felső nagy gát közepébe ékelt hatalmas szilvasziget csúcsnyergében állnak az iskola faházai, míg tövében, a gát magasságában a Természetbarát Szövetség toronyszállója áll. A felső gát 2036 m tengerszint feletti magasságban van. A közeli hegyoldalak északi fekvésű lejtői még nyár végén is több helyen rejtenek fimmezőket, míg a gleccserek közül a Wielinger-gleccser egyik nyúlványa kb. 2000 m-ig húzódik alá. A völgy jégárai közül a már említetten kívül a Klockerin-, a Bärenkopf-, a Karinger- és a Grieskogel-gleccsert — vagy ahogyan itt nevezik: a „kees”-t — volt módom tanulmányozni. A fentieken kívül eddig csak egy alpesi gleccseren jártam, az Eiger-gleccseren, de ennek is csak a folytatásában levő jégfalon, ami nemigen ad kellő összehasonlítási alapot. További ismereteim a Kaukázus Kaskatas-, Dzsantugan-, Shelda-, Usba- és Elbrusz-gleccsereiről, valamint a Pamir hegység Fortabel- és Moszkva-gleccsereiről származnak. A Pamir, de a Kaukázus jégárai is jóval több, hosszan lenyúló alsó ágból állnak, mint az alpesiek. Hoszszú völgyeken húzódnak végig, a nagyobb esés, az erősebb nyíró-húzófeszültség következtében hasadékaik szélesebbek. A Karninger-gleccser hasadékai között