Föld és Ég, 1988 (23. évfolyam, 1-12. szám)
1988-01-01 / 1. szám
A kormos „földimogyoró” A Halley-üstökös felfedi titkait Az üstökösök helyszíni vizsgálata a Giacobini—Zinner üstökös 1985-ös perihéliuma alkalmával kezdődött, amikoris az ICE űrszonda átrepült annak kómáján és csóváján, ahol elsősorban plazmafizikai méréseket végzett. Az első, részletes vizsgálatokat a Halley-üstökös 1985/86-os visszatérése alkalmával végezték az üstökösről, nagyszabású nemzetközi együttműködés keretében. Az ICE szondán nem volt képfelvevő rendszer, így képeket nem közvetíthetett a G-7 üstökös magjáról, ilyet később a Halley-üstökösnél a Vega-1 és -2 (a Vega-szondák előzetes eredményeit lásd FK 86/12/354), illetve a Giotto szondák tudtak közvetíteni a tudomány történetében először. 11. ábra: A Vega-2 űrszonda legközelebbi felvétele a Halley-üstökös magjáról (8030 km). A képfeldolgozás eredményeként adódó képen a mag kontúrja kiemelve (kis kép), hamisan színezett kép fekete-fehérben (nagy kép) és kijelölő szűrő alkalmazásával. (Ekliptikus déli irány lent.) Jól látható a déli és északi (lankásabb) befűződés (depresszió) a mag felületén, valamint (jobbra) a terminátornál a nagyobb kráterláncok, hasadékok élei. Dél felé az erős jetaktivitás (pontforrásjetek) is kiemelve .