Föld és Ég, 1989 (24. évfolyam, 1-12. szám)
1989-01-01 / 1. szám
Az Egyiptomi-Kordillerák A Keleti-sivatag vagy Arab-sivatag a Nílus völgye és a Vörös-tenger között terül el Egyiptomban. A terület egy részét nevezik Egyiptomi-Kordilleráknak is, utalva ezzel arra, hogy magas (2000 m-es) hegyvidékről van szó. Az anyagát felépítő kőzetek szerkezete és fejlődéstörténete más, mint Egyiptomnak a Nílustól nyugatra eső részén. Még az éghajlati elemek is megváltoznak némiképp a magas hegyek között, bár ennek az apró változásnak a természet életében nincs különösebb jelentősége, s a Szahara egészen a Vörös-tenger partjáig terpeszkedik. A Nílus „nagy kanyarulata” Egyiptomban - Armant és Naj’Hammadi között - Qinánál közelíti meg legjobban a Vörös-tengert. A két vízfelület között itt csak 160 km a távolság. Ezt a kedvező tényt használták ki az ókori egyiptomiak is, akik a hegyekben (Jebel Abu Dukhánnál) fejtett követ és a bányákban kitermelt aranyat ezen a területen keresztül szállították Qináig, ahonnan már könnyen, vízi úton vitték tovább. De ugyanezt a kedvező tényt, azaz a rövid távolságot használta ki a ma embere is, amikor itt építette meg a kitűnő, aszfaltozott 77-es számú főútvonalat, ami kapcsolatot teremt a túlzsúfolt Nílus-völgy és a nyersanyagokban gazdag tengerparti területek között. Al Ghurdagahtól (Hurghada) északra ugyanis - többek között - ként és kőolajat, tőle délre foszfátot rejt a föld mélye. Ezenkívül a kikötők (pl. Port Safaga,Bar Safájah) egyre fontosabb export-import tengeri kapuk Egyiptom számára. A terület tehát gazdaságilag fokozatosan fontosabbá válik, de nem hagyható figyelmen kívül az egyre jelentősebb idegenforgalma sem. Ennek az idegenforgalmi fejlődésnek mi, magyarok is szemtanúi lehettünk, ha figyelemmel kísértük a Magyar Televízió víz alatti forgatócsoportjának az útját és az ott készített gyönyörűszép színes filmet a vöröstengeri korallszirtekről (a film Al Ghurdayah környékén készült). Az Egyiptomi Kordillerák csúcsai az északi szélesség 26,5° és 27,5°-a között emelkednek a legmagasabbra. Itt több csúcs is meghaladja az 1700 m-es magasságot, a Jebel Shá’ib al Bánát pedig a 2000 m-t is (2187 m). Ezzel a magassággal egyben Egyiptom afrikai részének legmagasabb csúcsa is. Egyébként Egyiptom legmagasabb hegysége a már Ázsiához tartozó Sínai-félszigeten lévő 2637 m magas Jebel Katrínah. Ez a hegyvidéki terület különbözik a Nílustól nyugatra eső sivatagtól. A két terület között azonban a Nílus csak látszathatár, hiszen mindkét partján ugyanaz az eocén Az eredeti felszínből kipreparálódott kúpos és táblás tanúhegyek. A keményebb kőzetrétegek kiálló bordákként láthatók a hegyek oldalában A legmagasabbra emelkedő hegycsoport Egyiptom afrikai részén (Jebel Shá’ib el Bánát, 2187 m). A kristályos kőzetekből álló hegyek lábánál felhalmozódott a futóhomok. A hegyek relatív magassága több mint 1000 méter