A Földgömb, 2012 (30. évfolyam, 1-9. szám)

2012-08-01 / 5. szám

GURU ÉS TANÍTVÁNYA A több évezredes óind tradíció továbböröklődésének ősi titka Kik is azok a szádhuk? A szádhu szanszkrit szó, jelentése: szent életű, igaz ember, aki eléri nemes célját. A Bhagavad-gítá sze­rint szádhu az, aki nem ragaszkodik az anyagi vi­lághoz, megvalósította valódi, lelki önazonosságát, felülkerekedett érzéki vágyainak rabságán, s a vilá­got az Abszolúttal teljes harmóniában látja. A Bha­gavad-gítá arról szól, hogy miként válhat az ember szádhuvá — igaz emberré. Mindenki, aki megvaló­sította e nemes lelki értékeket, szádhunak tekin­tendő, lehet bár nő vagy férfi, idős vagy fiatal, házas vagy szerzetes, szakállas és rasztahajú, de akár fényesre borotvált vagy jól fésült is. Külső ismerte­tőjelei nincsenek. A szádhu egyfajta minőség, amit az embernek belül kell hordoznia. A különféle lelki irányzatok képviselői saját taní­tóik köré csoportosulnak, akiknek szerepe, hogy az ősi tanítást hitelesen továbbörökítsék anélkül, hogy abból bármit elvennének vagy hozzátennének. A ki­emelkedő tanítók találó módon aktualizálják a mon­danivalót az adott korhoz, helyhez és körülmények­hez. Különféle tájegységeken külsőleg másként fest­het egy-egy szertartás vagy viselet, s a tanítás és az áj­tatosság, a bhadzsan is más-más nyelven szólhat, de a lényeg ugyanaz. Az eltérő irányzatok közötti különbség is sok esetben csak abban rejlik, hogy máshová helyeződik a hangsúly, így nem feltétlenül egymásnak ellentmondó tanításokról beszélünk. A szádhák leglátványosabb képviselői a szakál­las, hosszú hajú remeték. A felületes szemlélő szá­mára tulajdonképpen a könnyebbik utat válasz­tották. Nincs semmi gondjuk, felelősségük, s a megélhetésükért sem kell megküzdeniük. Elüldö­gélnek a tűz körül, s várják, hogy a Nap alábukjon. Szádhunak lenni azonban rendkívüli elkötele­zettség, s közben az ember komoly megméretteté­seken megy keresztül. A zord, téli időjárást és a nyári kánikulát is állnia kell. Minden kényelmet mellőzve a belső ösvény útján halad, amihez a le­mondás nagy segítség. Valóban megkíméli magát sok küzdelemtől, ami a világi élet velejárója. A sza­bad idejét és energiáját azonban nem pihenésre vagy szórakozásra fordítja, hanem a lelki értékek megvalósítására és továbbörökítésére. SZÁDHUK 0 19

Next