A Földgömb, 2013 (31. évfolyam, 270-279. szám)
2013-01-01 / 270. szám
Gyár a szántó közepén Bőven van időm elmerengeni elmúlt rendszerek felett, amíg Kisszállás vasútállomástól begyalogolok a négy kilométerre fekvő központba. Feltünedezik egy-egy tanya is, de épp csak a rend kedvéért, ha már az Alföldön járunk. Utazás előtt fellapoztam a műemléki jegyzéket is, amelyben Kisszállás egyetlen épülettel szerepel. A nyomozati irathoz hasonlítható leírás első sora így hangzik: ,A kastély szabadon álló, téglalap alaprajzú, egyemeletes, nyeregtetős épület.” Ha tényleg ennyi az egész, aligha éri meg a gyaloglás, amely ráadásul korántsem veszélytelen. A száguldó autók között jó reflexek kellenek, és ha sikerül félreugrani, még mindig akadhat kellemetlen meglepetés a kaszálatlan útpadkán. Talán célszerűbb lett volna megvárni a járatos buszt. Még jobb lett volna kisvasutazni, de ahhoz jó 50 évvel hamarabb kellett volna születni. A háború előtt a környék furcsa nevű urai, ugyancsak komoly világot építettek fel a pusztán Boncompagniak, illetve bérlőik . Kisszállás akkoriban alig maradt AZ ISKOLAKÉNT HASZNÁLT KASTÉLY inkább emlékeztet egy vidéki indóházra, semmint Fertődre vagy Nagycenkre. Ez persze nem véletlen, hiszen Kisszállás nem főúri rezidencia, hanem 19. századi kapitalista nagyüzem volt, ahol a pénzügyi megfontolás felülírta a reprezentációt Utazás előtt fellapoztam a műemléki jegyzéket is, amelyben Kisszállás egyetlen épülettel szerepel. A nyomozati irathoz hasonlítható leírás első sora így hangzik: ,„A kastély szabadon álló, téglalap alaprajzú, egyemeletes, nyeregtetős épület. ” 86 © A FÖLDGÖMB © 2013. JANUÁR-FEBRUÁR