Forum. Irodalmi, társadalomtudományi és kritikai folyóirat 2. (1947)
1947 / 1. szám - Berei Andor: Magyarország és a világpolitika
ii MAGYARORSZÁG ÉS A VILÁGPOLITIKA I. A nemzetközi politika gyakran volt keserves csalódások forrása a magyar nép számára. A magyar történelem utolsó századainak tragikus sorsfordulói szorosan kapcsolódnak az európai erőviszonyoknak a magyarság számára váratlan alakulásával, a nemzetközi politikai helyzeteknek magyar részről való irreális értelmezésével. Annak a belpolitikának, amelynek céljául Magyarország uralkodó körei elavult intézmények és idejétmúlt kiváltságok fenntartását tűzték ki évszázadokon keresztül, egy elvakult, romantikus, a nemzetközi viszonyok új jelenségeit megérteni képtelen külpolitika volt méltó és szükségszerű meghosszabbítása. Az uralkodó osztályok privilegizált helyzetük fenntartását azzal vásárolták meg, hogy az országot nemzetközi viszonylatban előbb Ausztria, azután mindinkább Németország függvényévé tették és így lemondtak Magyarország függetlenségéről, a nemzetközi politikában való önálló részvételéről. Hogy ezt az állapotot és vészes következményeit leplezzék, az ország urai mindent elkövettek, hogy eltereljék a magyarság figyelmét a nemzetközi eseményektől, mindenről, ami Magyarországon kívül történt. Az „extra Hungáriám non est vita, si est vita, non est ita“ — nemcsak az úri önteltséget és az elavult intézmények dicsőítését fejezte ki, hanem a „magyar glóbusnak“ a nagyvilágtól való elzárására, elkülönítésére irányuló törekvést is. Másrészt, amennyiben nemzetközi kérdések mégis felmerültek, az ország kiváltságos rétegei következetesen elferdítették a magyar nép előtt az eseményeket, megtévesztő illúziókat keltettek osztrák, később német protektoraik erőit és céljait illetőleg és ugyanakkor torzképet festettek azokról az erőkről, amelyek Ausztria, illetve Németország ellenségeiként léptek fel és amelyek sokszor a magyar nép természetes szövetségesei lehettek volna. így sodorták be a magyarságot az utolsó századok folyamán bűnös kalandok a katasztrófális háborúk sorozatába, amelyekben a magyar nép csak veszíthetett és amelyek az ország érdekeivel egyenes ellentétben állottak. Mint ahogy Ady Endre írta egyik legutolsó versében: . . . „Mi voltunk a földnek bolondja, Elhasznált szegény magyarok.“ . . . ”