Garasos Tár. Közhasznu esmereteket terjesztő lapok. 1834
1. szám
megjelenik minden szombaton közhasznú esmereteket terjesztő lapok. M I N D EN MAGYARHOZ. Magyarországnak nem mostoha (tildén az elméknek sem szabad mostoha állapotban lenniek ) a’ körülmények olly szerencsés helyezetet adtak a’ nemzetnek, hogy az az elmei világ napjánál melegedni kezdhet. A’ könyvnyomtatás gondolatának elővillanásával tűnt elő a’ nép általános kifejlődésének első napsugara, azolta emelkedik a' tudomány és esmeretek napja tisztán, kijártan, minden lelkes valóság számára. És az általános boldogság híven áradoz belőle: öröm, megelégedés, nyugalom és békesség sarjadzik azon földön , mellyet az ő szent sugarai meggyomláltak. Vannak egészen szerencsés nemzetek, kik villámhaladással közelítenek az esméreti tökélyetesség tetejéhez , kik a’ könyvnyomtatás fölséges áldását egész kiterjedésében használták és használják, és hírben, erőben nagyok. És kétség kivül elsők itt az Angolok, a’ Londonnal és londoni mivekkel dicsekedhető!. Ezen egy városban ezer főt foglalatoskodtál az esmeretek terjesztése, ezer kéz, ezer sajtó jő mozgásba, tudományos lapok lepik el az országot, mulattatnak a’ királyi, herczegi, lordi palotákban, gyönyörködtetik a’ polgárok nagy egyetemét, bevilágítanak a’ napszámos egyszerű kunyhójába. Melly kevély lehet erre egy angol szív! És kevély is ő, de nemes gőgében nem áll meg pályáján — mint sok kis szivii tehethanem a’ sikert uj ösztön gyanánt használja. A’ „Penny Magazin cím kiadatik egy honfi egyesülettül ’s az első év rövid idejében 200,000 példánynál több kel el belőle. M Mikor dicsekedhetünk mi illyessel? Pedig az emberi és nemzeti jóllétnek ez a’ nagy tanúja. Az Angoloktúl adott példa jó mag volt több európai nemzet törekedési földébe. Elsők voltak a’ Francziák a’ mutatott pályára indulásban ’s az általuk kiadott Magasin pittoresque szinte a’ legjobb sikerrel áldaték meg. A’ Németek Pfennig-Magazinja ezer kezeken forog ’s a’ Magyarok honában is szerte széllel ismert tünemény. Magunkra következtetem a’ sort. — Ilonom fiai közül kiki megegyez abban, hogy a’ mit más nemzetek dicséretesen tettek, mi is utánok tegyük. Szebb ugyan pályát nyitva elölhaladni, vezérleni, mint mások nyomain mendégélni elő , azonban az ügyesen követés sem kicsiny erény, az elmaradás pedig gyalázatos. Mi sokban csak viszszahangzói lehetünk azon esmereteknek , gondolatoknak , mellyel a’ themse és seine partjain ezer főkön mentek, jártak már keresztül, de az önnézetek mezeje sincs előlünk elzárva. — A’ munkálkodás mezeje pedig munkára hiv. Sokkal vagyunk hazánkban még adósak az emberiségnek, honfiuságnak, nemzetiségnek , és ezen adósság soha mindaddig le nem lesz fizetve, mig a’ nép lelkét az esmeretek világa által nem járá. Az esmeretekkel együtt tisztul a’ gondolkozás, az érzés, az akarat a’jó akarat pedig a’ tetteknek szülő anyja, a’ hol a’ jó akarat él, a’ tetteknek utána kell következniek. Ezen szent czélra dolgozzanak a’ mi lapjaink gyújtsák továb és továb az olvasni szeretés tüzet terjeszszél; az édes honi nyelv szeretőjét, a’ nyelvet magát ébreszszék társainkat a’ gondolkozásra, a’ kutatásra, a’ tapasztalgatásra széleszszék az esmereteket, kedveltessék meg a' hasznost, a’jót, a’ szépet mutassák meg az akaratnak az erények útját. A’ mit London és Paris szépet, hasznosat közhitt ezen után , annak javát mi közölni fogjuk, önnön honunk iránt pedig különös tekintettel leszünk ’s annak nevezetességeit, legyenek bár történetiek, természetiek, vagy mivészetiek, meg fogjuk társainkat csmertetni, ’s képeiket fametszésben adandjuk. A’mit az utazók’s a’ természet kutatói távol vidékeken ismert vagy esmeretlen népek között, szárazon vagy tengereken, a’ föld gyomrában a’ föld színén, vagy a’levegőben egész a’ csillagokig, újat, nevezeteset lelnek, mindaz helyet talál lapjainkban azt pedig a’ mi csak kevéseké volt a’ természet ezen szép múzeumában, mi közönségessé iparkodunk tenni. Innét kiki láthatja milly bő és tagos kört választunk